Röviden
- Az elkötelezett buddhizmus helyi válaszokból született: háborúra Vietnamban, népirtásra Kambodzsában, a kasztrendszerre Indiában, megszállásra Tibetben.
- Az ázsiai mozgalmak többsége a 20. század közepén indult, a nyugati közösségek az 1970-es évektől.
- A régiók között nemzetközi hálózatok teremtenek kapcsolatot, például az INEB és a Sakyadhita.
- Egyes országokban, főleg Mianmarban és Srí Lankán, a buddhizmus a nacionalizmus eszköze is lett.
Régiók egy pillantással
Kattints egy régióra, hogy az oldalon belül odaugorj.
Ambedkar és a dalit buddhisták
A buddhizmus a 12. század körül szinte teljesen eltűnt Indiából. Újjászületését elsősorban B. R. Ambedkar indította el, aki 1956-ban Nagpurban mintegy 380 000 kaszton kívülivel együtt lett buddhistává. Az indiai „új buddhizmus”, a navayána a kasztrendszer elleni küzdelmet és az emberi méltóságot állítja középpontba.
Ambedkar halála után a dalit buddhista közösségek oktatási és szociális programokat építettek ki. Az egyik legismertebb a TBMSG és szociális szervezete, a Bahujan Hitay, amely óvodákat, kollégiumokat és egészségügyi programokat működtet. Indiában él ma a száműzött tibeti közösség is, a Dalai Lámával Dharamszalában.
Sarvodaya és a falvak ébredése
Srí Lanka a modern buddhista megújulás egyik szülőhelye. A 19. század végén Henry Steel Olcott és Anagarika Dharmapala itt indította el a gyarmatosítással szemben megújuló, laikus buddhizmust. 1946-ban Walpola Rahula könyve a szerzetesek társadalmi felelősségéről írt.
1958-ban A. T. Ariyaratne indította el a Sarvodaya falumozgalmat, amely ma is az ország legnagyobb civil szervezete. A polgárháború (1983–2009) idején tömeges béke-meditációkat szervezett, 2002-ben 650 000 résztvevővel. Itt indult újra a théraváda apácarend is az 1990-es évek végén. Az ország a buddhista nacionalizmus árnyoldalát is mutatja: szerzetesek vezette csoportok a vallási kisebbségek ellen is uszítottak.
Erdővédő szerzetesek és gondolkodók
Thaiföld adta az elkötelezett buddhizmus néhány legfontosabb gondolkodóját. Buddhadasa Bhikkhu 1932-ben alapított erdei kolostorából formálta át a thai buddhizmust, tanítványa, Sulak Sivaraksa pedig 1989-ben megalapította az elkötelezett buddhisták nemzetközi hálózatát, az INEB-et.
A „fejlesztő szerzetesek” rizsbankokat és falusi megtakarítási csoportokat szerveztek, a „környezetvédő szerzetesek” 1988 óta narancs köpenyt kötnek a fákra, hogy megvédjék az erdőket. 2003-ban Dhammananda lett az első thai théraváda apáca, bár a hivatalos szerzetesi vezetés máig nem ismeri el.
A „harmadik út” a háborúban
Az elkötelezett buddhizmus Vietnamban kapta a nevét. A háború idején a vietnami buddhisták egyik oldalra sem álltak, hanem a szenvedő parasztok mellé: ezt nevezték „harmadik útnak”. 1963-ban a buddhisták üldözése elleni tiltakozások, köztük Thich Quang Duc önégetése, a világ figyelmét Vietnamra irányították.
Thich Nhat Hanh 1964-ben írta meg A buddhizmus belép az életbe című könyvét, ifjúsági szociális iskolát és szerzetesrendet alapított. Száműzetésben, Franciaországban a világ egyik legismertebb buddhista tanítója lett. Vietnamban ma is szigorú állami ellenőrzés alatt áll a vallási élet.
Megbékélés a népirtás után
A vörös khmerek 1975 és 1979 között a buddhizmust is megpróbálták kiirtani: a szerzetesek nagy részét megölték, a kolostorokat lerombolták. A túlélő Maha Ghosananda a menekülttáborokban templomokat épített, és 1992-től gyalogos béke-meneteket, a Dhammayietrát vezette.
A háború után szerzetesek és civil szervezetek az emberi jogokat az öt fogadalomhoz kötve, a buddhista tanítás nyelvén tanították. A menetek később a taposóaknák, a családon belüli erőszak és az erdőirtás ellen is szóltak.
Erőszakmentesség a száműzetésben
Tibetet 1950-ben megszállta Kína, és 1959 óta a 14. Dalai Láma Indiában él száműzetésben. A tibeti ügyért mindig erőszakmentesen küzdött: 1987-es ötpontos béketerve Tibetet a béke és a természetvédelem övezetévé tenné, 1989-ben Nobel-békedíjat kapott.
A száműzött közösség iskolákat, kolostorokat és demokratikus kormányzatot épített, a Dalai Láma pedig 2011-ben lemondott politikai hatalmáról. A tibeti hagyományból ered az ellenség iránti együttérzés tanítása és a „világi etika” gondolata is.
Szerzetesek a diktatúra ellen, és a nacionalizmus
Mianmar két arcát is megmutatja a buddhizmusnak. Egyfelől a szerzetesek többször is szembeszálltak a katonai diktatúrával: 2007-ben, a „sáfrányforradalomban” felfordított alamizsnás tálakkal vonultak az utcára. Aung San Suu Kyi az erőszakmentes demokratikus ellenzék vezetője lett, és 1991-ben Nobel-békedíjat kapott.
Másfelől a 2010-es években szerzetesek vezette nacionalista mozgalmak gyűlöletet szítottak a muszlim kisebbség ellen, és ez hozzájárult a rohingyák elleni 2017-es tömeges erőszakhoz. Suu Kyi ekkor nem lépett fel a hadsereggel szemben, ezért megítélése erősen megváltozott.
Laikus mozgalmak és humanista buddhizmus
Kelet-Ázsiában a kínai Taixu „humanista buddhizmusa” nyomán nagy laikus és szerzetesi szervezetek jöttek létre. Tajvanon Cheng Yen 1966-ban alapított Tzu Chi mozgalma ma a világ egyik legnagyobb buddhista segélyszervezete. A Fo Guang Shan rend iskolákat, egyetemeket és szociális intézményeket működtet. Tajvanon a felszentelt szerzetesek többsége nő.
Japánban a Soka Gakkai laikus mozgalom az 1930-as években nevelési társaságként indult. Alapítója, Makiguchi börtönben halt meg, mert nem hódolt az állami kultusznak. Ma milliós tagságú nemzetközi mozgalom, amely a béke, az oktatás és a kultúra ügyét hangsúlyozza. A japán zen intézmények második világháborús militarizmusa viszont a buddhizmus egyik árnyoldala.
Ökodharma, börtön-dharma, sokszínű szanghák
Nyugaton az 1970-es évektől alakultak elkötelezett buddhista közösségek. 1978-ban Hawaiin létrejött a Buddhist Peace Fellowship, 1982-ben Thich Nhat Hanh Franciaországban megalapította Plum Village-et. Joanna Macy az ökológiai mozgalom, Bernie Glassman a hajléktalanok és a tanúságtétel ügyét képviselte.
Nyugaton születtek a börtönökben végzett meditációs programok, a haldoklók kísérésének buddhista módszerei, a klímaválsággal foglalkozó csoportok és a sokszínű, befogadó közösségek, például az LMBTQ+ szanghák és a színes bőrű gyakorlók csoportjai. Itt vált a mindfulness is a mindennapi élet részévé, és itt erősödött fel a kritikája is.
Nemzetközi hálózatok
Az elkötelezett buddhizmusnak nincs központja, de vannak hálózatai, amelyek összekötik a régiókat. Ezek nem irányítják a helyi csoportokat, hanem tapasztalatcserét, közös fellépést és kölcsönös támogatást tesznek lehetővé.
Kérdések egyéni gondolkodáshoz vagy beszélgetéshez
- Miért született az elkötelezett buddhizmus minden országban másként? Mi a közös bennük?
- Hogyan lehet ugyanannak a vallásnak egyszerre békés és nacionalista arca, mint Mianmarban?
- Mit tanulhat egymástól az ázsiai és a nyugati elkötelezett buddhizmus?
- Milyen helyi szenvedésre válaszolna egy magyarországi elkötelezett buddhista mozgalom?
Az oldal forrásai: Christopher S. Queen és Sallie B. King (szerk.): Engaged Buddhism (1996); Sallie B. King: Socially Engaged Buddhism (2009) és Being Benevolence (2005); Paul Fuller: An Introduction to Engaged Buddhism (2022). A 2009 utáni eseményekről szóló részek általános, nyilvános források alapján készültek. Az egyes országokról részletesebben a téma- és portréoldalakon írunk.