- Élt
- a hagyomány szerint 1913 körül született Kambodzsában; 2007. március 12-én hunyt el az Egyesült Államokban
- Hagyomány
- théraváda buddhizmus; meditációt thaiföldi erdei mestereknél tanult
- Ismert róla
- a menekülttáborokban végzett munka; a Dhammayietra béke-menetek; a taposóaknák elleni küzdelem; a megbékélés hirdetése
- Tisztsége
- 1988-tól a kambodzsai buddhisták egyik legfőbb szerzetesi vezetője
- Elismerés
- többször jelölték Nobel-békedíjra; Niwano-békedíj, 1998
- Jelmondata
- „Lassan, lassan, lépésről lépésre. Minden lépés egy ima.”
Röviden
- Fiatalon Indiában tanult, majd évekig egy thaiföldi erdei kolostorban meditált. Ez mentette meg az életét, amikor a vörös khmerek hatalomra jutottak.
- A népirtásban egész családja és szinte minden szerzetestársa meghalt.
- 1978-tól a menekülttáborokban templomokat épített, és a gyűlölet helyett a szerető kedvességet tanította.
- 1992-től béke-meneteket vezetett, amelyek a háború után a megbékélés és a gyógyulás jelképei lettek.
- Szerinte a buddhistáknak ki kell lépniük a templomaikból, és oda kell menniük, ahol a szenvedés van.
Tanulóévek
Maha Ghosananda Kambodzsa déli részén született, egy földműves családban. Születésének pontos éve bizonytalan, a legtöbb forrás 1913-at ad meg. Fiatalon szerzetes lett, és kiemelkedő tehetsége miatt Indiába küldték tanulni. Ott a páli szövegeket tanulmányozta, és megismerte Mahatma Gandhi erőszakmentességének gondolatait is, amelyek egész életére hatottak.
1965-ben Thaiföldre ment, egy erdei kolostorba, ahol egy híres meditációs mester tanítványa lett. Itt évekig a csendes, elmélyült gyakorlásnak élt. Sallie King szerint ez a hosszú belső munka adta meg azt az erőt, amellyel később a legsötétebb tragédiát is fel tudta dolgozni.
A népirtás évei
1975-ben Kambodzsában a vörös khmerek vették át a hatalmat. Pol Pot rezsimje egy osztály nélküli paraszti társadalmat akart létrehozni: kiürítette a városokat, megszüntette a pénzt, az iskolákat és a vallást. Négy év alatt a hétmilliós országban több mint másfél millió ember halt meg kivégzések, éhezés, betegség és kényszermunka miatt.
A szerzetesek különösen nagy veszélyben voltak. A rezsim a buddhizmust a régi rend részének tartotta, ezért a szerzeteseket megölték vagy kényszerítették, hogy levessék a köpenyüket, a kolostorokat lerombolták vagy raktárrá alakították. Kambodzsa több tízezer szerzeteséből csak kevesen élték túl.
Maha Ghosananda ekkor Thaiföldön volt, ezért túlélte. Egész családja azonban, a szülei és a testvérei, a vörös khmerek áldozatai lettek. A veszteség feldolgozásában a meditáció segítette, és arra a döntésre jutott, hogy nem a bosszú, hanem a megbékélés útját választja.
A menekülttáborokban
1978-ban és 1979-ben, amikor a vietnami hadsereg megdöntötte a vörös khmereket, kambodzsaiak százezrei menekültek a thai határra. Maha Ghosananda otthagyta a kolostor csendjét, és a menekülttáborokba ment. Az első napon a buddhista szövegekből vett rövid verset osztogatott a kétségbeesett embereknek.
„A gyűlöletet sosem csillapítja a gyűlölet. Csak a szeretet csillapítja. Ez az örök törvény.”
Dhammapada, 5. vers, amelyet Maha Ghosananda a menekülteknek osztott · saját fordítás
A táborokban kis templomokat épített, néha csak egy fedett tetőt egy Buddha-szoborral, hogy az embereknek legyen hová menniük. Ezek a templomok lettek a túlélők közösségeinek központjai. Egyszerű imát tanított nekik:
„Kambodzsa szenvedése mély. Ebből a szenvedésből születik a nagy együttérzés. A nagy együttérzés békés szívet teremt, a békés szív békés embert, a békés ember békés családot, a békés család békés közösséget, a békés közösség békés nemzetet, a békés nemzet pedig békés világot.”
Maha Ghosananda imája · saját fordítás, rövidítve
Templom a határon
Maha Ghosananda nemcsak a menekültekkel, hanem a vörös khmerek ellenőrzése alatt álló táborokkal is kapcsolatot tartott, és velük is templomot épített. Sokan felháborodtak: hogyan beszélhet azokkal, akik a népét lemészárolták? Ő így felelt:
„Az ártó szándékúakat is be kell vonnunk, mert nekik van a legnagyobb szükségük a szerető kedvességre. A megbékélés nem azt jelenti, hogy feladjuk a jogainkat, hanem hogy a szeretetet visszük be minden tárgyalásba.”
Az újjáépítés
A népirtás után a kambodzsai buddhizmus szinte romokban hevert. Maha Ghosananda a világ minden tájára utazott, hogy a menekült kambodzsai közösségekben templomokat alapítson Európában, Amerikában és Ausztráliában. A nemzetközi fórumokon, az ENSZ-ben is Kambodzsa békéjéért emelt szót. 1988-ban a száműzetésben élő kambodzsai szerzetesek a legfőbb vezetőjüknek választották.
Sallie King szerint az egyik legnagyobb feladat a bizalom helyreállítása volt. A vörös khmerek alatt a családok, a szomszédok, sőt a gyerekek is egymás ellen fordultak, és a társadalom szövete teljesen szétszakadt. A kambodzsai szerzetesek később az emberi jogokat is az öt fogadalomhoz kötve tanították, hogy a túlélők a saját hagyományukból kapjanak kapaszkodót.
Lépésről lépésre
1992-ben, amikor a béketárgyalások után a menekültek hazatérhettek, Maha Ghosananda gyalogos menetet indított a thai határtól Phnom Penh felé. A neve Dhammayietra, „zarándoklat az igazságért”. Szerzetesek, apácák és menekültek indultak útnak, a kormányok és a segélyszervezetek kételyei ellenére.
Útközben a falvakban az emberek vödör vízzel várták őket, hogy a szerzetesek megáldják őket. Sokan sírtak: évek óta nem láttak szerzetest. Amikor először locsolták meg vízzel a menetelőket, Maha Ghosananda azt mondta: „Számunkra a víz megtisztulást jelent. Lemossuk a vért.” Mire a menet a fővárosba ért, tizenkét kilométer hosszúra nőtt.
1993-ban, a választások előtt a második menet harci területeken haladt át. A beszámolók szerint ahol elhaladtak, ott elcsendesedtek a harcok, és egyes katonák letették a fegyvert. A választás nagyobb erőszak nélkül zajlott le. Azóta szinte minden évben indult menet, a taposóaknák, a családon belüli erőszak és az erdőirtás ellen is. Maha Ghosananda aktívan részt vett a taposóaknák betiltásáért folytatott nemzetközi kampányban, amely 1997-ben Nobel-békedíjat kapott.
„Lassan, lassan, lépésről lépésre. Minden lépés egy ima.”
A Dhammayietra jelmondata
Mit tanított?
Ki a templomokból
Maha Ghosananda talán leghíresebb gondolata a szerzetesekhez szólt. Szerinte a buddhizmus nem maradhat a templomfalak mögött.
„Bátorságot kell találnunk, hogy kilépjünk a templomainkból, és belépjünk az emberi tapasztalat templomaiba, amelyek tele vannak szenvedéssel. A menekülttáborok, a börtönök, a nyomornegyedek és a csataterek lesznek akkor a templomaink.”
Maha Ghosananda · saját fordítás
Nincs „én”, csak okok és feltételek
A nem-én tanítását a konfliktusokra alkalmazta. Ha nincs állandó „én”, akkor nincs állandó „ellenség” sem: csak okok és feltételek vannak, és ezek megváltoztathatók.
„Nincs én. Csak okok és feltételek vannak. Ezért értelmetlen küzdeni másokkal és önmagunkkal. A bölcsek tudják, hogy minden konfliktus gyökere az elmében van.”
Maha Ghosananda · saját fordítás
Bölcsesség és együttérzés együtt
Szívesen mesélte a méhkaptár történetét: egy férfi meg akarta menteni a barátját a méhektől, ezért baltával szétverte a kaptárt, a feldühödött méhek pedig halálra csípték a barátját. A tanulság: az együttérzés bölcsesség nélkül nagy szenvedést okozhat. A történet teljes változata az Alapelvek oldalon olvasható.
A belső béke
Szerinte a béketeremtés a csenddel kezdődik: meditációval és imával. A szerető kedvesség gyakorlói jól alszanak, nem félnek, és úgy élnek, „mint hal a tiszta vízben”. A személyes megváltás, mondta, csak kicsiben tükrözi az emberiség megváltását.
Hogyan értékeljük?
Hol az igazságtétel?
Kritikusai szerint Maha Ghosananda túlságosan a belső békét és a megbocsátást hangsúlyozta, és nem követelte elég határozottan a vörös khmer vezetők felelősségre vonását. A népirtás vezetőinek perei csak a 2000-es években kezdődtek meg egy nemzetközi támogatású bíróságon, évtizedekkel a bűnök után.
Előbb a béke
Sallie King szerint akkoriban négy fegyveres csoport harcolt egymással, és az igazságszolgáltatás korrupt volt. A legfontosabb a vérontás megállítása volt. King szerint Maha Ghosananda és a szerzetesek munkájának is része volt abban, hogy a háború után nem tört ki bosszúhadjárat.
A „Gyilkos mezők” című film ihletője, Dith Pran kambodzsai újságíró, aki maga is túlélte a népirtást, arra a kérdésre, hogy miért nem volt bosszú, egyszerűen azt felelte: az emberek nem akartak többet szenvedni.
Öröksége
Maha Ghosananda élete utolsó éveiben az Egyesült Államokban élt, és 2007 márciusában hunyt el. Akik ismerték, mind beszámoltak különös, derűs nyugalmáról, amely annál is meglepőbb volt, mert tudták, mit veszített el. Sallie King szerint ez a derű maga volt a tanítása.
A Dhammayietra menetek halála után is folytatódtak: Sallie King beszámolója szerint egy ideje egy laikus nő szervezi őket, és útközben az öt fogadalmat tanítják. Maha Ghosananda az elkötelezett buddhizmus egyik legfontosabb példaképe maradt: annak bizonyítéka, hogy a legnagyobb veszteség után is lehet a megbékélést választani.
Könyve
Kapcsolódó arcok és témák
Kérdések egyéni gondolkodáshoz vagy beszélgetéshez
- Maha Ghosananda a családja gyilkosaival is leült beszélni. Szerinted erő vagy gyengeség jele ez?
- Mi a fontosabb egy népirtás után: az igazságtétel vagy a megbékélés? Lehet-e a kettő egyszerre?
- Mit jelentene számodra „kilépni a templomból”? Hol van a te közeledben szenvedés, ahová elmehetnél?
- „Lépésről lépésre.” Milyen nagy feladatot tudnál apró lépésekre bontani?
Az oldal forrásai: Sallie B. King: Socially Engaged Buddhism (2009, 4. fejezet) és Being Benevolence (2005); Paul Fuller: An Introduction to Engaged Buddhism (2022). Életrajzi részletei (indiai tanulmányai, a thaiföldi évek, az 1988-as választás, a taposóakna-kampány, halálának helye és ideje) általános, nyilvános források alapján. Születési éve a források szerint bizonytalan. Az idézetek saját fordítások.