Röviden
- A Buddha kimondta, hogy a nők képesek a megvilágosodásra, és megalapította az apácák rendjét.
- A szövegekben mégis vannak nőket alárendelő szabályok, és a teljes jogú apácarend a théraváda országokban kihalt.
- Az 1980-as évek óta nők és támogatóik visszaállították a rendet: ma Srí Lankán több száz, Thaiföldön is több tucat théraváda apáca él.
- A buddhista feminizmus szerint a nőket hátrányosan megkülönböztető elemek a környező kultúrából, nem a tanításból származnak.
- A régi szövegek a szexuális irányultságról alig mondanak valamit. Egyre több közösség befogadó az LMBTQ+ emberekkel.
- Az elmúlt években több híres tanító visszaéléseire derült fény, és ez a buddhista közösségek nagy tanulsága lett.
Kettős örökség
A hagyomány szerint a Buddha nevelőanyja, Mahāpajāpatī háromszor kérte, hogy a nők is beléphessenek a szerzetesi közösségbe, és a Buddha háromszor elutasította. Ekkor Mahāpajāpatī levágta a haját, sáfrányszínű ruhát öltött, és ötszáz nővel együtt gyalog követte a Buddhát. Poros ruhában, feldagadt lábbal érkeztek meg. A Buddha tanítványa, Ānanda közbenjárt értük, és megkérdezte: képesek-e a nők a megvilágosodásra? A Buddha azt felelte: igen.
Így jött létre a bhikkhunī, a teljes jogú apácák rendje. Ez a maga korában forradalmi lépés volt: a nők elhagyhatták a családot, tanulhattak, taníthattak, és a megszabadulás útját járhatták.
„Szabad vagyok, szabad! Három görbe dologtól szabadultam meg: a mozsártól, a mozsártörőtől és a görbe hátú férjemtől. Megszabadultam a születéstől és a haláltól.”
Mutta apáca verse a Therīgāthā gyűjteményből · saját, szabad fordításA Therīgāthā, az „idős apácák versei” a világ egyik legrégebbi, nők által szerzett vallásos költészete. Ezekben a versekben az első buddhista nők a saját megvilágosodásukról beszélnek.
A másik oldal
Ugyanezek a szövegek azonban azt is elmondják, hogy a Buddha a rend megalapításakor nyolc „súlyos szabályt” (garudhamma) írt elő az apácáknak. Ezek alárendelik őket a szerzeteseknek. Az első szerint például még a száz éve felszentelt apácának is meg kell hajolnia az aznap felszentelt fiatal szerzetes előtt. Egy másik szöveg szerint a Buddha azt jósolta, hogy a nők felvétele miatt a tanítás rövidebb ideig marad fenn.
A kutatók nagy része ezeket a részeket későbbi betoldásnak tartja, amelyeket szerzetesek írtak bele a szövegekbe. Alice Collett brit kutató szerint a nők alsóbbrendűsége sem a tanításból, sem az etikából nem következik, hanem a környező indiai társadalom szokásaiból került a buddhizmusba. Roger Corless amerikai buddhológus így foglalta össze:
„A buddhizmus hirdeti a nem-kettősséget, de ritkán gyakorolja.”
Roger Corless · saját fordítás
Az apácarend története
A teljes jogú apácasághoz a hagyomány szerint „kettős felszentelés” kell: legalább tíz apáca és tíz szerzetes jelenléte. Ha egy országban kihal az apácák rendje, hiányzik a tíz apáca, és a rendet a szabályok szerint nem lehet újraindítani. Ez történt a théraváda országokban.
- Kr. e. 5. sz.Mahāpajāpatī és társnői Indiában megalapítják az apácák rendjét.
- Kr. e. 3. sz.Asóka császár lánya, Sanghamittā elviszi a rendet Srí Lankára.
- 433–434Srí Lanka-i apácák hajóval Kínába utaznak, és részt vesznek az első kínai apácák felszentelésében. A kelet-ázsiai apácavonal tehát Srí Lanka-i eredetű.
- 11. sz.Srí Lankán háborúk idején kihal az apácarend. A szerzetesi rendet később Burmából visszahozzák, az apácákét nem.
- 13. sz. végeBurmában is eltűnnek az apácák. A théraváda világban ezzel megszakad a vonal.
- MaKínában, Tajvanon, Koreában és Vietnamban a rend folyamatosan él, a théraváda országokban és Tibetben újra kell építeni.
Félúton: a „fogadalmas nők”
Ahol nem volt apácarend, ott a nők más formákat találtak. Ezek a nők elhagyják a családi életet, borotválják a fejüket és fogadalmakat tartanak, de hivatalosan laikusnak számítanak. Nancy Barnes amerikai kutató így mutatja be a négy legfontosabb csoportot:
Borotvált fej, sáfrány és fehér ruha, tíz fogadalom. Az 1900-as évek elején jelentek meg, függetlenek a szerzetesektől. Sokan közülük nem is akarnak teljes jogú apácák lenni, mert így szabadabbak.
Öt vagy nyolc fogadalmat tartanak, fehér ruhát viselnek. Sokan szegények, kevéssé iskolázottak, és a kolostorokban főznek, takarítanak. A laikusok nem tekintik őket „érdemszerzési mezőnek”, ezért kevés adományt kapnak.
Rózsaszín ruhájukról ismerhetők fel. Jobban megbecsültek, mint a thai mae jik: vannak köztük neves tudósok és tanítók, saját női kolostoraik vannak.
Harminchat fogadalmat tartanak, de „örök novíciák” maradtak, mert a teljes felszentelés vonala Tibetbe sosem jutott el. Sokáig a filozófiai felsőoktatásból is ki voltak zárva.
A rend újraélesztése
Az 1980-as évektől egyre több nő akarta visszaállítani a teljes jogú apácarendet. A megoldás a kelet-ázsiai vonal lett: mivel a kínai apácák rendje Srí Lanka-i eredetű és megszakítás nélkül fennmaradt, a théraváda nők kínai, tajvani vagy koreai apácák közreműködésével kaphatnak felszentelést.
- 1988, Los Angeles. A tajvani Fo Guang Shan rend Hsi Lai templomában kétszáz nőt szentelnek fel, köztük öt Srí Lanka-it. A német születésű Ayya Khema apáca is ekkor kapta meg a teljes felszentelést.
- 1996, Sarnath. Koreai szerzetesek és apácák közreműködésével tíz Srí Lanka-i nőt szentelnek fel.
- 1998, Bodh Gaya. Nagy nemzetközi felszentelés Srí Lanka-i szerzetesekkel és tajvani apácákkal. Ezután Srí Lankán már helyben is folynak a felszentelések, és mára több száz théraváda apáca él az országban.
- 2003, Thaiföld. Chatsumarn Kabilsingh egyetemi tanár Srí Lankán teljes jogú apácává lesz, Dhammananda néven. Ő az első thai théraváda apáca. A hivatalos thai szerzetesi vezetés azóta sem ismeri el.
- 2016, India. Tibeti apácák először kapják meg a gese fokozatot, a tibeti kolostori filozófiai képzés legmagasabb fokát, amely addig csak férfiaknak járt.
Két Kabilsingh
Dhammananda anyja, Voramai Kabilsingh tanárnő is úttörő volt. Negyvenes éveiben nyolc fogadalmat tett, halványsárga köpenyt öltött, és 1957-ben templomot alapított Bangkok közelében, iskolával és árvaházzal. 1971-ben Tajvanon apácává szentelték, de a thai szerzetesi vezetés ezt nem ismerte el. Lánya évtizedekig egyetemi tanárként kutatta a buddhista nők helyzetét, mielőtt maga is felvette a köpenyt. Ma a Bangkok melletti templomuk a thai apácák egyik központja.
A küzdelem nem egyértelmű. A Dalai Láma 1985-ben engedélyezte, hogy tibeti apácák kínai vonalon teljes felszentelést kapjanak, de a tibeti hagyományon belüli megoldás máig vita tárgya. A Srí Lanka-i dasa sil maták közül sokan nem akarnak teljes jogú apácák lenni, mert akkor a szerzetesek és az állam felügyelete alá kerülnének. Nyitott kérdés az is, hogy az új apácáknak meg kell-e tartaniuk a nyolc súlyos szabályt. A tajvani apácák nagy része például nem tartja be őket.
Nők a mozgalom élén
1987-ben Bodh Gayában, ahol a Buddha megvilágosodott, tartották a buddhista nők és apácák első nemzetközi konferenciáját. Itt alakult meg a Sakyadhita, „a Buddha leányai” nevű nemzetközi szövetség. Alapítói között volt Chatsumarn Kabilsingh, a később felszentelt Dhammananda, Karma Lekshe Tsomo amerikai apáca és tudós, valamint Ayya Khema. A szövetség azóta rendszeresen tart konferenciákat a buddhista nők oktatásáért és egyenjogúságáért.
A modern elkötelezett buddhizmus egyik legsikeresebb szervezetét is egy nő vezeti. Cheng Yen tajvani apáca 1966-ban harminc háziasszonnyal alapította a Tzu Chit, amely ma milliós tagságú nemzetközi segélyszervezet. Tajvan egyébként is különleges: 1952 és 1987 között a felszentelt szerzetesek 60–70%-a nő volt. Itt az apácák egyetemeket, kórházakat és tévéállomásokat vezetnek.
Buddhista feminizmus
Rita Gross amerikai vallástudós és buddhista tanító 1993-ban írta meg Buddhism After Patriarchy („Buddhizmus a patriarchátus után”) című könyvét. Ebben azt állította, hogy a buddhizmus alapvető tanításai, a nem-én és az üresség, éppen a nemi szerepek merevségét bontják le. Ha nincs állandó én, akkor nincs állandó „férfi” vagy „női” lényeg sem. A nőket alárendelő intézmények tehát a buddhizmus saját mércéje szerint is hibásak.
„Nőnek születni rossz karma”?
Sok ázsiai országban ma is él az a hiedelem, hogy aki nőnek születik, az előző életében kevesebb érdemet gyűjtött. Ez a gondolat sok nőt arra késztet, hogy elfogadja a hátrányos helyzetét, akár a bántalmazást is. Ouyporn Khuankaew thai aktivista a családon belüli erőszak áldozataival dolgozik, és a négy nemes igazságot használja arra, hogy segítsen nekik meglátni: a szenvedésüknek társadalmi okai vannak, és meg lehet szüntetni.
„Nem a te hibád, ha a férjed megver.”
Ouyporn Khuankaew műhelyeinek üzenete · saját fordítás
Thaiföldön és más országokban buddhista nők a prostitúció és a lánykereskedelem ellen is dolgoznak. Sulak Sivaraksa szerint a harmadik fogadalomnak, a szexuális visszaélés kerülésének azokkal a globális rendszerekkel is foglalkoznia kell, amelyek a nők testét áruvá teszik. A karma új olvasatáról bővebben az Alapelvek oldalon írunk.
LMBTQ+ buddhisták
A buddhizmus szexualitásról szóló szabályai főként a szerzeteseknek szólnak, akiknek minden szexuális kapcsolat tilos. A laikusoknak szóló harmadik fogadalom a „szexuális visszaélés” kerülését kéri, de a korai szövegek nem határozzák meg pontosan, mit jelent ez. José Cabezón amerikai buddhológus szerint a buddhizmus a homoszexualitás kérdésében „nagyrészt semleges”. A későbbi szövegek és kultúrák viszont sokszor elutasítóak voltak.
Az istennő és Śāriputra
A Vimalakīrti-szútrában Śāriputra, a Buddha bölcs tanítványa megkérdez egy istennőt: ha ilyen bölcs, miért nem változtatja magát férfivá? Az istennő erre varázserejével Śāriputrát változtatja nővé, magát pedig Śāriputra alakjába. Aztán megkérdezi: „Miért nem változtatod vissza magad?” Śāriputra zavartan azt feleli, hogy nem tudja, hogyan lett nővé. Az istennő tanítása: „Minden jelenség olyan, mint egy illúzió. Sem nem férfi, sem nem nő.”
A kelet-ázsiai buddhizmus legnépszerűbb alakja, az együttérzés bódhiszattvája is „nemet váltott”: Indiában férfiként ábrázolták Avalókitésvara néven, Kínában pedig nőként, Kuan-jinként tisztelik. Ma sok transznemű buddhista ebben is támaszt talál.
A mai buddhista vezetők véleménye változatos. A tajvani Fo Guang Shan alapítója, Hsing Yun szerint a homoszexualitás „sem nem helyes, sem nem helytelen”, és az ilyen embereket nem szabad elutasítani. A Dalai Láma korábban a hagyományos tibeti szabályokra hivatkozott, de később azt mondta, hogy az azonos neműek házassága az egyes országok törvényeire tartozik, és nem buddhisták számára rendben van. A tajvani Chao-Hwei apáca 2012-ben buddhista szertartással adott össze egy leszbikus párt, és nyilvánosan kiállt az egyenlő házasság mellett. Tajvan 2019-ben Ázsiában elsőként engedélyezte az azonos neműek házasságát.
Világszerte alakulnak befogadó közösségek, például a sydneyi Rainbodhi vagy az európai Rainbow Sangha Network. Roger Corless szerint „a Dharma queer”: a buddhizmus maga is megkérdőjelezi a merev kategóriákat.
Amikor a tanító visszaél
A buddhizmusban, főleg a tibeti hagyományban, nagyon fontos a tanító és a tanítvány kapcsolata. Ez a mély bizalom azonban visszaélésekre is lehetőséget ad. Az elmúlt években több híres nyugati buddhista közösségben derült fény szexuális és hatalmi visszaélésekre.
2017-ben a Rigpa közösség régi tanítványai nyílt levélben számoltak be a Tibeti könyv az életről és a halálról szerzője, Sogyal Rinpoche bántalmazásairól. 2018-ban a nemzetközi Shambhala közösség vezetőjével, Sakyong Miphammal szemben merültek fel vádak. A brit Sangharakshita által alapított Triratna rendben is történtek visszaélések. A kutató Sarah Jacoby szerint a buddhizmus is átéli a maga #MeToo pillanatát.
A közösségek ebből fontos tanulságokat vontak le: átlátható szabályok, panaszkezelési rendszer, külső vizsgálatok, és annak kimondása, hogy a tanító iránti tisztelet sosem jelentheti a tanítványok kiszolgáltatottságát. A Dalai Láma maga is azt mondta, hogy a tanítványoknak joguk van nyilvánosságra hozni egy tanító helytelen viselkedését.
Tanítás vagy kultúra?
A tanítás egyenlő
Alice Collett és Rita Gross szerint a nőket alárendelő elemek a környező társadalmak szokásaiból kerültek a buddhizmusba. Ha ezeket lefejtjük, a tiszta tanítás egyenlőséget hirdet, ezért ezek a szabályok nyugodtan elhagyhatók.
Nem ilyen egyszerű
Paul Fuller és mások figyelmeztetnek: a „tiszta tanítás” és a „kultúra” szétválasztása nem könnyű, mert a szövegeket éppen azok a közösségek őrizték meg, amelyek a szabályokat is. Ázsiában sokan „nyugati feminista beavatkozásnak” érzik a reformokat, ezért a változásnak belülről, a helyi nőktől kell jönnie.
Karma Lekshe Tsomo szerint a nyolc súlyos szabályt sem kell feltétlenül eltörölni: valakinek elsőnek kell lennie, és a szabályok önfegyelemként is értelmezhetők. Mások szerint egy egyenlőséget hirdető vallásban nincs helyük. A vita nyitott, de egy dolog biztos: a nők az elmúlt fél évszázadban mélyen átalakították a buddhista világot.
Kapcsolódó arcok és fogalmak
Kérdések egyéni gondolkodáshoz vagy beszélgetéshez
- Szerinted a nőket alárendelő szabályok a tanítás vagy a kultúra részei? Szét lehet-e választani a kettőt?
- Ha te lennél egy Srí Lanka-i dasa sil mata, kérnél teljes felszentelést, vagy megtartanád a függetlenségedet? Miért?
- Mit tanít Vimalakīrti istennőjének története a nemekről? Hogyan értenéd ma?
- Hogyan lehet tisztelni egy tanítót úgy, hogy közben ne legyünk kiszolgáltatottak neki?
- Ismersz olyan „karmikus” magyarázatot a saját kultúrádból, amely a szenvedőt hibáztatja?
Ajánlott könyvek
Az oldal forrásai: Nancy J. Barnes: „Buddhist Women and the Nuns' Order in Asia” (in: Queen és King szerk., Engaged Buddhism, 1996); Paul Fuller: An Introduction to Engaged Buddhism (2022, 7. fejezet); Sallie B. King: Socially Engaged Buddhism (2009, 8. fejezet). Az 1996 utáni eseményekről (felszentelések, Dhammananda, a tibeti apácák gese fokozata, a tajvani házassági törvény, a Dalai Láma későbbi nyilatkozata, a visszaélési ügyek) szóló részek általános, nyilvános források alapján készültek. A Therīgāthā-vers szabad fordítás. Az idézetek saját fordítások.