Béke és erőszakmentesség

Hogyan lehet erőszak nélkül szembeszállni a háborúval, a diktatúrával és a megszállással? Vietnam, Kambodzsa, Srí Lanka, Tibet és Burma buddhistái a 20. század legsötétebb időszakaiban keresték erre a választ. Ezen az oldalon az ő történetüket mutatjuk be: a sikereiket, a kudarcaikat és a nyitva maradt kérdéseket.

Olvasási idő: kb. 20 percTémaoldalForrásokkal

Röviden

  • Az erőszakmentesség (ahiṃsā) a buddhista erkölcs alapja: az öt fogadalom közül az első az élet kioltásától való tartózkodás.
  • Az elkötelezett buddhisták szerint a békéért csak az tehet igazán, aki maga is békében van. A belső gyakorlat és a társadalmi munka összetartozik.
  • A nagy buddhista békemozgalmak háborúk és diktatúrák közepén születtek: Vietnamban, Kambodzsában, Srí Lankán, Tibetben és Burmában.
  • A cél nem az ellenfél legyőzése, hanem a megbékélés: hogy minden fél kiszabaduljon a szenvedésből.
  • Az eredmények vegyesek. Ma is nyitott kérdés, hol vannak az erőszakmentesség határai, és mit tehet, aki ellen fegyvert fognak.
1 · Alapok

Miért központi kérdés a buddhizmusban?

A buddhista erkölcs az ártalmatlanságra épül. Az öt fogadalom közül az első így szól: tartózkodom az élőlények megölésétől. A hagyomány ezt nemcsak az emberekre, hanem minden érző lényre érti, az állatokra is. A szándék a legfontosabb: aki haragot, gyűlöletet hordoz magában, az már akkor is árt, ha még semmit sem tett.

A buddhizmus egyik legrégebbi szövegének, a Dhammapadának egy verse ma is minden buddhista békemozgalom jelmondata lehetne:

„A gyűlöletet sosem csillapítja a gyűlölet ezen a világon. Csak a gyűlölet hiánya csillapítja. Ez az örök törvény.”

Dhammapada, 5. vers · saját fordítás

Az elkötelezett buddhisták ebből egy fontos következtetést vonnak le. Ha a gyűlöletet csak a gyűlölet hiánya győzheti le, akkor a béke nem csak a háború vége, hanem egy belső állapot, amelyből a tettek fakadnak. Thich Nhat Hanh ezt a „békének lenni” (being peace) kifejezéssel írta le. Szerinte a dühös, gyűlölködő békemozgalom csak egy újabb háborút hordoz magában.

„Ha mi magunk nem vagyunk békében, semmit sem tehetünk a békéért. Ha nem tudunk mosolyogni, másoknak sem segíthetünk mosolyogni. A békemunka mindenekelőtt azt jelenti: békének lenni.”

Thich Nhat Hanh · Being Peace, 1987 · saját fordítás

A kambodzsai Maha Ghosananda ugyanezt így fogalmazta meg: kevés, amit a világ békéjéért tehetünk, ha az elménkben nincs béke. Ezért amikor a béketeremtést elkezdjük, a csenddel kezdjük: meditációval és imával. A béketeremtéshez együttérzés, éberség, önzetlenség és bölcsesség kell, és a szerető kedvesség az egyetlen út hozzá.

2 · Vietnam, 1963–1966

Vietnam: a harmadik út

Az elkötelezett buddhizmus Vietnamban született, a háború közepén. Az 1960-as évek elején az ország kettészakadt: északon a kommunista kormány, délen az amerikai támogatású Ngo Dinh Diem elnök. A lakosság mintegy 80 százaléka buddhista volt, Diem és családja viszont katolikus, és a kormány hátrányosan kezelte a buddhistákat.

1963 · Hue és Saigon

A buddhista zászló napja

1963. május 8-án, Buddha születésnapján a hatóságok betiltották a buddhista zászlók kitűzését Huéban. Az esti tiltakozó tömegre a katonák tüzet nyitottak: nyolcan haltak meg, köztük hét gyerek. Tüntetések kezdődtek, és június 11-én egy idős szerzetes, Thich Quang Duc, Saigon egyik forgalmas kereszteződésében, a meditációs ülésében maradva felgyújtotta magát. A fényképet az egész világ látta.

Augusztusban a kormány katonái lerohanták a pagodákat, és 1420 szerzetest tartóztattak le. November 1-jén katonai puccs döntötte meg Diem kormányát.

A buddhista mozgalom ezután sem állt egyik oldalra sem. Sem Észak, sem Dél, sem az amerikaiak mellé, hanem azok mellé, akik a háborúban a legtöbbet szenvedtek: a parasztok mellé. Ezt nevezték „harmadik útnak”. Thich Nhat Hanh így idézte a parasztokat: „Egyiküket sem követjük. Azt követjük, aki véget tud vetni a háborúnak, és garantálja, hogy élhessünk.”

A tiltakozás és a segítés formái

A buddhisták sokféle erőszakmentes eszközt használtak. Énekeltek és verseket írtak a béke mellett. Böjtöltek, sztrájkoltak, és tömegesen mondtak le állásaikról. Bújtatták azokat, akik nem akartak fegyvert fogni. A legmegrendítőbb gesztus az volt, amikor 1966-ban a családok a házi oltárukat tették ki az utcára a tankok elé. Ezzel jelképesen az őseiket, az egész családjukat állították a fegyverek útjába.

Közben segítettek is. Sárga köpenyes szerzetesek kettős sorban vezették ki a falusiakat a tűzvonalból, buddhista zászlóval, hogy a katonák lássák őket. Tűzszüneti vonalakat alkudtak ki a falvak körül, újjáépítették a lebombázott házakat, és árvaházakat nyitottak, ahol a háborúban családjukat vesztett idősek lettek az árvák „nagyszülei”.

„Ellenségünk nem az ember. Ha embert ölünk, kivel fogunk élni?”

Thich Nhat Hanh békedalából · saját fordítás

„A gyökereket kell öntözni”

1966-ban Thich Nhat Hanh előadókörútra indult tizenkilenc országba. Találkozott VI. Pál pápával és az amerikai védelmi miniszterrel, és Martin Luther King Jr.-ral közös sajtótájékoztatót tartott. King ekkor ítélte el először nyilvánosan a vietnami háborút, egy évvel később pedig Nobel-békedíjra jelölte vietnami barátját. Egy amerikai előadáson valaki gúnyosan megkérdezte, mit keres itt, ha annyira fontos neki a népe. Thich Nhat Hanh így válaszolt:

„Ha azt akarod, hogy a fa nőjön, nem a leveleit kell locsolni, hanem a gyökereit. A háború gyökereinek nagy része itt van, a ti országotokban.”

Thich Nhat Hanh, 1966 · saját fordítás

A körút után nem térhetett haza: mindkét oldal veszélyesnek tartotta, és az életét is fenyegették. Közel negyven évig élt száműzetésben, főként Franciaországban. Otthon a buddhista mozgalmat 1966-ban, Danangban és Huéban fegyverrel verték le. Thich Nhat Hanh évtizedekkel később így értékelte:

„Egy erőszakmentes küzdelem sikerét csak az elért szeretet és erőszakmentesség mértékével lehet mérni, nem azzal, hogy politikai győzelmet aratott-e.”

Thich Nhat Hanh · saját fordítás
3 · Kambodzsa, 1992-től

Kambodzsa: lépésről lépésre

1975 és 1979 között a vörös khmerek rémuralma alatt Kambodzsa lakosságának jelentős része, több mint másfél millió ember halt meg. A rezsim célzottan irtotta a szerzeteseket, a kolostorokat lerombolta. A túlélők között volt Maha Ghosananda szerzetes, aki ekkor Thaiföldön élt. Egész családját elvesztette.

Ő mégsem bosszút, hanem megbékélést hirdetett. A thaiföldi menekülttáborokban kis templomokat épített, és egyszerű verset tanított a menekülteknek: „Kambodzsa szenvedése mély. Ebből a szenvedésből születik a nagy együttérzés.” Amikor a határon a vörös khmer vezetőkkel is leült tárgyalni, sokan felháborodtak: „Az ellenséggel beszél!” Ő így felelt:

„Az ártó szándékúakat is be kell vonnunk, mert nekik van a legnagyobb szükségük a szerető kedvességre. A megbékélés nem azt jelenti, hogy feladjuk a jogainkat, hanem hogy a szeretetet visszük be minden tárgyalásba.”

Maha Ghosananda · saját fordítás
1992–1993 · Dhammayietra

A béke-menet

1992-ben Maha Ghosananda béke-menetet indított, amelynek neve Dhammayietra, „zarándoklat az igazságért”. Szerzetesek, apácák és menekültek indultak el a thai határtól Phnom Penh felé, hogy hazakísérjék a táborokban élőket. Útközben a falvakban az emberek vödör vízzel várták őket, hogy áldást kérjenek. Mire a menet a fővárosba ért, tizenkét kilométer hosszúra nőtt.

A következő évben, a választások előtt a menet harci területeken haladt át. A beszámolók szerint ahol elhaladtak, ott elcsendesedtek a harcok, és a választás nagyobb erőszak nélkül zajlott le. Azóta szinte minden évben indul menet, a taposóaknák, a családon belüli erőszak és az erdőirtás ellen.

„Lassan, lassan, lépésről lépésre. Minden lépés egy ima.”

Maha Ghosananda, a Dhammayietra jelmondata

Kritikusai szerint Maha Ghosananda túlságosan a belső békét hangsúlyozta, és nem követelte elég határozottan a vörös khmer vezetők felelősségre vonását. Sallie King szerint a béke akkor fontosabb volt: négy fegyveres csoport harcolt egymással, és az igazságszolgáltatás korrupt volt. A népirtás vezetőinek perei végül a 2000-es években indultak el egy nemzetközi támogatású bíróságon.

4 · Srí Lanka, 1978-tól

Srí Lanka: csend a háborúban

Srí Lankán 1983 és 2009 között polgárháború dúlt a szingaléz többségű kormány és a tamil szeparatisták között, több tízezer halálos áldozattal. A Sarvodaya falumozgalom, amelyet A. T. Ariyaratne alapított, 1978-ban létrehozta a Shanti Senát, a „béke hadseregét”: önkénteseket, akik a konfliktus helyszínein segítettek és közvetítettek.

A mozgalom béketerve egy meglepő mondattal kezdődik:

„Nem a tamil felkelők és nem a kormány a probléma. A probléma az erőszak, és azok a körülmények, amelyek táplálják.”

Sarvodaya Népi Béketerv · saját fordítás

Ariyaratne szerint az etnikai háborút nem lehet megnyerni, csak meghaladni. Ezért a Sarvodaya nem tárgyalásokban, hanem az emberek szívében kereste a megoldást. Tömeges béke-meditációkat szervezett, és ezeken nem voltak transzparensek, jelszavak és beszédek. Fehér ruhás emberek ültek együtt csendben, órákon át, minden vallás áldásával.

1999-ben Colombóban mintegy 170 000 ember vett részt egy ilyen meditáción. 2002-ben az ősi szent városban, Anuradhapurában már kb. 650 000-en. Sallie King szerint ez talán a valaha volt legnagyobb közös meditáció. A béketerv öt lépése így szólt:

  1. Minden fél azonnal és feltétel nélkül hagyjon fel az erőszakkal, és ezt kezdjük a saját szívünkben.
  2. Gyógyulás, megbékélés és egymás befogadása a falvak szintjén.
  3. A múlt fájdalmának elismerése: a sajátunké és azé is, amit mi okoztunk másoknak.
  4. A szegénység és a kirekesztés felszámolása, amelyek az erőszakot táplálják.
  5. Nemzeti párbeszéd és egy mindenkit befogadó új alkotmány.

A „1000 falu összekapcsolása” programban déli szingaléz falvak párosodtak északi tamil és muszlim falvakkal, hogy a lakók megismerjék egymást. 2002-ben tűzszünet jött létre, amelyhez részben a Sarvodaya is hozzájárult, de 2005 után újra kiújultak a harcok, és a háború 2009-ben katonai úton ért véget. A mozgalom azóta a megbékélésen és a háború sebeinek gyógyításán dolgozik.

5 · Tibet, 1959-től

Tibet: ellenség nélkül

Kína 1950-ben szállta meg Tibetet. 1959-ben, egy elfojtott felkelés után a 14. Dalai Láma Indiába menekült, azóta is száműzetésben él. A tibeti emigráns kormány becslése szerint az elnyomás, a kivégzések és az éhínségek több mint egymillió ember életébe kerültek, és több ezer kolostort romboltak le.

A Dalai Láma mégis következetesen elutasítja az erőszakot. Több alkalommal is megakadályozta, hogy tibetiek fegyverrel álljanak bosszút. 1987-ben ötpontos béketervet javasolt:

  1. Tibet egésze legyen a béke övezete.
  2. Kína hagyjon fel a kínai lakosság tömeges betelepítésével.
  3. Tartsák tiszteletben a tibetiek alapvető emberi jogait és szabadságjogait.
  4. Állítsák helyre Tibet természeti környezetét, és szüntessék meg a nukleáris fegyverek gyártását és a hulladék lerakását.
  5. Kezdődjenek komoly tárgyalások Tibet jövőjéről.

Elképzelése szerint Tibet a világ legnagyobb természetvédelmi parkja lehetne: teljesen fegyvermentes terület India és Kína között. 1989-ben Nobel-békedíjat kapott. A tárgyalások azóta sem hoztak eredményt.

Az ellenség mint tanító

A Dalai Láma tanításának legmeglepőbb része a megszállókhoz való viszonya. Sosem beszél gyűlölettel a kínaiakról, „nagy szomszédunknak” nevezi Kínát. Sántidéva 8. századi indiai mester nyomán azt tanítja, hogy az ellenség a legjobb tanítómester, mert csak tőle tanulhatjuk meg a türelmet.

„Az ellenségünk nagyon hasznos számunkra. Ahhoz, hogy együttérzést gyakoroljunk, türelmet, megbocsátást és kitartást kell gyakorolnunk. Hálásnak kell lennünk a lehetőségért, amelyet ad.”

A 14. Dalai Láma · saját fordítás

Egyik történetében egy tibeti szerzetesről beszél, aki közel két évtizedet töltött kínai börtönben, és ott meg is kínozták. Amikor szabadulása után megkérdezte tőle, mitől félt a legjobban, a szerzetes ezt felelte: attól, hogy elveszíti az együttérzését a börtönőrei iránt.

A Dalai Láma ugyanakkor nem naiv. Elismeri, hogy túl nagy elvárás lenne az elnyomásban élő tibetiektől, hogy szeressék a kínaiakat, és hogy bizonyos erőszak elkerülhetetlen. De azt mondja, ezt soha nem fogja helyeselni.

6 · Burma (Mianmar), 1988-tól

Burma: az igazság fegyvere

Burmát az 1960-as évektől katonai diktatúra irányította. 1988-ban diákok és szerzetesek vezette tüntetések kezdődtek, amelyeket a hadsereg véresen levert. Ekkor lépett a politikába Aung San Suu Kyi, a függetlenségi hős, Aung San tábornok lánya. Pártja 1990-ben megnyerte a választásokat, de a katonák nem adták át a hatalmat. Suu Kyit évekig házi őrizetben tartották, és 1991-ben Nobel-békedíjat kapott.

Suu Kyi erőszakmentessége nem elvi, hanem gyakorlati volt. Azt mondta, nem ítéli el azokat, akik „igazságos harcot” vívnak, hiszen az apja is fegyverrel harcolt. De úgy látta, hogy a fegyveres harc csak újabb katonai uralmat szül, és az erőszakmentes út kíméli meg a legtöbb emberéletet.

„Az igazság erős fegyver. Ha az igazság oldalán állsz, az megnyugtató, mert véd téged. De ha a hazugság oldalán állsz, az nagyon ijesztő.”

Aung San Suu Kyi · saját fordítás
2007 · Sáfrányforradalom

A felfordított alamizsnás tál

2007-ben az üzemanyagárak emelése miatt újra tüntetések kezdődtek, és szerzetesek ezrei vonultak az utcára. Egy ősi buddhista gesztust is használtak: felfordították alamizsnás tálaikat. Ez azt jelentette, hogy a katonai vezetők és családjuk adományát nem fogadják el, vagyis megtagadják tőlük a lehetőséget, hogy érdemet szerezzenek. A buddhista Burmában ez súlyos erkölcsi ítélet volt. A tüntetéseket ismét erőszakkal fojtották el.

Fontos kiegészítés

Forrásaink 2009 előtt készültek. Aung San Suu Kyi később, 2016-tól a kormány tényleges vezetője lett. A rohingja muszlim kisebbség elleni katonai erőszak (2016–2017) idején nem lépett fel a hadsereggel szemben, sőt 2019-ben a hágai Nemzetközi Bíróság előtt Mianmart védte. Ezért a nemzetközi megítélése erősen megváltozott. 2021-ben a hadsereg ismét puccsot hajtott végre, Suu Kyit pedig újra bebörtönözték. Mianmar története azt is megmutatja, hogyan fordulhat a buddhizmus a kirekesztés eszközévé. Erről a Kritikák és árnyoldalak oldalon írunk.

7 · Elemzés

Az erőszakmentesség fajtái

Sallie B. King amerikai kutató szerint a buddhista vezetők nem egyformán gondolkodnak az erőszakmentességről. Három fő változatot különböztet meg:

Fajta
Mit jelent?
Ki képviseli?
Elvi
Az erőszak minden helyzetben elfogadhatatlan, mert ellentmond a buddhizmus lényegének.
Thich Nhat Hanh, Maha Ghosananda, a Dalai Láma
Gyakorlati
Az erőszakmentesség a hatékonyabb és kevesebb áldozattal járó út, de nem feltétlenül erkölcsi abszolútum.
Aung San Suu Kyi
Részleges
Bizonyos helyzetekben, például a Dharma védelmében a harc is megengedhető.
Buddhadasa egyes írásai

King szerint a harmadik változat veszélyes: ha a „Dharma védelme” igazolhatja a harcot, akkor könnyen igazolhat bármilyen állami erőszakot is. Thaiföldön például a „nemzet, vallás, király” hármassága gyakran éppen ilyen szerepet töltött be.

8 · Igazság és megbékélés

Megbékélés vagy igazságtétel?

A nyugati gondolkodásban gyakran halljuk: „nincs béke igazságosság nélkül”. A buddhista békemozgalmak ritkán használják az „igazságosság” szót. Nem azért, mert közömbösek lennének az igazságtalanság iránt, hanem mert attól tartanak, hogy az igazságtétel követelése könnyen bosszúba fordul.

Sallie King ezt megbékélési szemléletnek nevezi, szemben a nyugati igazságossági szemlélettel. Ennek céljai: az erőszak minél gyorsabb vége; minden fél szükségleteinek kielégítése; olyan megoldás, amelyben mindenki nyer; és tartós, barátságos együttműködés a volt ellenségek között.

„Megbékélni annyi, mint megérteni mindkét oldalt. Elmenni az egyik oldalhoz, és elmondani neki, mit szenved a másik, aztán elmenni a másikhoz, és elmondani, mit szenved az első.”

Thich Nhat Hanh · saját fordítás

Ez nem jelenti azt, hogy a múltat el kellene felejteni. Aung San Suu Kyi a 2000-es évek elején a dél-afrikai Igazság- és Megbékélési Bizottságot tartotta példának. Szerinte a szenvedést el kell ismerni, mert ha egyszerűen eltöröljük a múltat, az „gennyes neheztelés óceánját” hagyja maga után. Az igazságtétel így nem büntetést jelent, hanem nyilvános elismerést.

Egy thai apáca, Dhammananda egy észak-írországi konferencián így foglalta össze a bosszú logikáját: „Elvesztettem a fiamat, ezért neked is el kell veszítened a fiadat. Ez az igazságosság hibás felfogása. Olyan igazságosságot kell keresnünk, amely felemeli az emberiséget.”

9 · Nehéz kérdés

Az önégetés kérdése

Thich Quang Duc 1963-as tette után Vietnamban több szerzetes, apáca és laikus is önmagát áldozta fel. Ezek a tettek nem voltak megszervezve: a buddhista egyház minden esetben megpróbálta lebeszélni azokat, akik ilyen szándékot jelentettek be. Thich Nhat Hanh szerint nem öngyilkosságról és nem erőszakról volt szó, hanem a legnagyobb önfeláldozásról, amellyel fel akarták rázni a világot.

„Nem azt mondjuk, hogy az önégetés jó, vagy hogy rossz. Senki sem biztathat mást ilyesmire. Azért történik, hogy felébresszen minket. Az életért cselekedtek, nem a halálért.”

Thich Nhat Hanh · saját fordítás

Különösen megrendítő Nhat Chi Mai története. A fiatal tanárnő Thich Nhat Hanh tanítványa volt. Halála előtt egy hónapig a szüleivel volt. Utolsó napján süteményt sütött a közösségnek, szép ruhát vett fel, és nevetett. Társai azt hitték, férjhez megy. Egy Szűz Mária-szobor és az együttérzés bódhiszattvájának szobra előtt térdelve halt meg, a katolikusok és a buddhisták megbékélésének jeleként.

Sallie King ugyanakkor kritikusan látja ezt a gyakorlatot. A szándék láthatatlan, a tett viszont utánozható, és később más országokban is követték, nem mindig hasonló indíttatásból. Tibetben 2009 óta több mint 150 ember gyújtotta fel magát a kínai uralom elleni tiltakozásul.

10 · Határok

Határok és árnyoldalak

Igaz-e, hogy a buddhizmus mindig a béke vallása volt? A válasz nem ilyen egyszerű. A buddhizmusnak nincs kidolgozott „igazságos háború” tana, mint a kereszténységnek, de vannak szövegek, amelyeket erőszak igazolására lehet használni.

Egy mahájána szútra például elmeséli, hogy a Buddha egyik korábbi életében hajóskapitány volt, és megölt egy rablót, aki ötszáz kereskedő életére tört. Ezzel nemcsak a kereskedőket mentette meg, hanem a rablót is egy súlyos bűntől. A történet célja az együttérzés szélső határainak bemutatása volt, de az 1990-es években a japán Aum Shinrikyo szekta ezzel igazolta a tokiói metróban elkövetett gázos merényletét.

A japán zen buddhizmus jelentős része a második világháborúban támogatta a militarizmust. Ezt Brian Victoria Zen at War című könyve tárta fel. Srí Lankán az ősi krónikák egy király háborúját vallási küldetésként ábrázolják, és ezt a modern szingaléz nacionalizmus is felhasználta.

Ezért a kutatók többsége óvatos a „békés buddhizmus” képével. Ez nem a buddhista békemozgalmak érdemeit kisebbíti, hanem azt mutatja, mekkora bátorság kellett hozzájuk. Részletesebben a Kritikák és árnyoldalak oldalon foglalkozunk ezzel.

11 · Vita

Működik-e?

Ha a buddhista békemozgalmak eredményeit nézzük, a mérleg vegyes. Vietnamban a háború még évekig folytatódott. Tibet ma is megszállás alatt áll. Burmában a katonák többször is erővel tartották meg a hatalmat. A kérdés tehát jogos: elég-e az erőszakmentesség?

Az egyik nézőpont

A szeretet maga a siker

Thich Nhat Hanh szerint a küzdelem értékét nem a politikai győzelem méri, hanem a szeretet és erőszakmentesség, amelyet sikerült megvalósítani. A gyűlöletből született győzelem újabb háború magját hordozza. A Dalai Láma szerint az együttérzéssel keresett megoldás lassabb, de tartósabb.

„Lassan, lassan, lépésről lépésre.”

A másik nézőpont

Számítanak az eredmények is

Sallie King szerint a buddhista etika jobban figyel a következményekre, mint gondolnánk, ezért az eredmények is fontosak. Szerinte a buddhista békemozgalmakból hiányzik a hatalom elemzése. Gene Sharp amerikai kutató megmutatta, hogy a hatalom a kormányzottak együttműködésén nyugszik, és az erőszakmentes ellenállás stratégiát és szervezést is kíván.

Gene Sharp 198 erőszakmentes módszert gyűjtött össze.

King végül arra jut, hogy az erőszakmentesség ereje a háború előtt (a megelőzésben) és után (a megbékélésben és a gyógyításban) a legnagyobb, és a háború közepén a leggyengébb. Szerinte ez a beszélgetés még csak most kezdődik.

Kapcsolódó arcok

Akikről ezen az oldalon szó volt

Kapcsolódó fogalmak

Gondolkodj tovább

Kérdések egyéni gondolkodáshoz vagy beszélgetéshez

  1. Igazolható-e valaha az erőszak, ha mások életét védjük vele? Ki döntheti el, mikor van ilyen helyzet?
  2. Thich Nhat Hanh szerint a békemozgalmak tele vannak haraggal. Te mit gondolsz: lehet-e haragból jót tenni?
  3. Mi a fontosabb egy háború után: a bűnösök megbüntetése vagy a megbékélés? Lehet-e a kettő egyszerre?
  4. Sikeres volt-e a vietnami buddhisták küzdelme, ha nem érték el a politikai céljukat? Mi alapján mérnéd a sikert?
  5. Mit jelenthet számodra a mindennapokban, hogy az ellenség a „legjobb tanítómester”?
További kérdések minden témához →
Olvass tovább

Ajánlott könyvek

1987Being PeaceThich Nhat Hanh · Hogyan lehetünk mi magunk a béke
1991Freedom from FearAung San Suu Kyi · Írások a félelemtől való szabadságról
1992Step by StepMaha Ghosananda · Meditációk a bölcsességről és az együttérzésről
1993Love in ActionThich Nhat Hanh · Írások az erőszakmentes társadalmi változásról
1999Buddhist PeaceworkDavid W. Chappell (szerk.) · Buddhista békemunkások beszámolói a világ minden tájáról
2005Being BenevolenceSallie B. King · Az erőszakmentesség és a megbékélés etikája

Az oldal forrásai: Sallie B. King: Being Benevolence (2005, 6–7. fejezet) és Socially Engaged Buddhism (2009, 4. fejezet); Christopher S. Queen és Sallie B. King (szerk.): Engaged Buddhism (1996, Thich Nhat Hanh-, Tibet- és Sarvodaya-fejezetek); Paul Fuller: An Introduction to Engaged Buddhism (2022). A 2009 utáni mianmari eseményekről szóló kiegészítés általános, nyilvános források alapján készült. Az idézetek saját fordítások.

Scroll to Top