- Teljes neve
- Bhimrao Ramji Ambedkar
- Élt
- 1891. április 14., Mhow (Közép-India) – 1956. december 6., Delhi
- Származás
- a mahar közösség, amelyet a kasztrendszer „érinthetetlennek” tartott
- Ismert róla
- a kaszt elleni küzdelem; az indiai alkotmány; az 1956-os tömeges áttérés; a navayána, az „új jármű” buddhizmusa
- Jelmondata
- „Tanulj! Tiltakozz! Szerveződj!”
- Követői hívták
- Babasaheb, vagyis „tisztelt apa”; köszöntésük ma is: Jai Bhim, „győzelem Bhimnek”
Röviden
- Gyerekként „érinthetetlenként” nap mint nap megalázták, mégis doktori fokozatot szerzett New Yorkban és Londonban.
- Évtizedekig küzdött a kaszton kívüliek jogaiért: vízért, templomokért, iskolákért és politikai képviseletért.
- Az önálló India első igazságügy-minisztere lett, és ő vezette az alkotmány kidolgozását, amely eltörölte az érinthetetlenséget.
- 1956-ban Nagpurban mintegy 380 000 emberrel együtt buddhistává lett. Hat héttel később meghalt.
- A buddhizmust társadalmi felszabadító tanításként olvasta újra. Ez a navayána, az „új jármű”.
Gyerekkor a kaszton kívül
Bhimrao Ambedkar 1891-ben született egy közép-indiai katonai táborban, egy mahar család tizennegyedik gyermekeként. A maharokat a hindu kasztrendszer „érinthetetlennek” tartotta: úgy hitték, hogy már az érintésük, sőt az árnyékuk is beszennyezi a magasabb kasztokat. Ma ezt a csoportot dalitnak („összetörtnek”) nevezik.
Apja a brit hadsereg iskolájának igazgatója volt, ezért a fiú iskolába járhatott, ami akkoriban ritkaság volt. Az iskolában azonban külön kellett ülnie, a saját zsákvásznán, az osztályterem hátuljában. Ha szomjas volt, nem érhetett a közös csészéhez: valaki felülről öntötte a szájába a vizet, és ha éppen nem volt ott senki, szomjan maradt. A borbély nem volt hajlandó levágni a haját.
A család a 15. századi Kabír, a kasztrendszert bíráló költő-szent tanításait követte, és apja tisztelte Dzsotiba Phulét, aki az első iskolát nyitotta a kaszton kívüli gyerekeknek. Amikor Ambedkar 1907-ben a második „érinthetetlenként” leérettségizett, egyik tanára, K. A. Keluskar egy marathi nyelvű Buddha-életrajzot adott neki ajándékba. Évtizedekkel később ez a könyv vezette vissza a buddhizmushoz.
New York és London
Baroda reformer maharadzsája ösztöndíjat adott a tehetséges fiatalembernek. Ambedkar 1913-ban a New York-i Columbia Egyetemre került, ahol közgazdaságtant, szociológiát és filozófiát tanult. Itt hatott rá a legjobban John Dewey amerikai filozófus, a demokratikus nevelés gondolkodója. Ambedkar később azt írta róla, hogy nagyon sokkal tartozik neki. Felesége szerint évtizedekkel később is utánozta Dewey modorát.
Ezután Londonban folytatta: a London School of Economicson közgazdasági doktorátust szerzett, és ügyvédi vizsgát tett. Mire 1923-ban hazatért, India egyik legképzettebb embere volt, két doktori fokozattal.
A diplomák azonban nem változtattak a helyzetén. Már 1917-ben, amikor tanulmányai között rövid időre hazatért, és Barodában tisztviselőként dolgozott, egyetlen szállásadó sem fogadta be. Amikor egy pársi vendégfogadóban megtudták, ki ő, kidobták. A hivatalban a beosztottjai távolról dobták az iratokat az asztalára, hogy ne kelljen hozzáérniük.
A víz és a méltóság
Hazatérése után Ambedkar ügyvédként és tanárként dolgozott, és szervezni kezdte a kaszton kívülieket. Lapokat indított, egyesületeket alapított, és erőszakmentes akciókat vezetett. Sallie King szerint ez a korai mozgalom harcosabb volt, mint a legtöbb buddhista elkötelezett mozgalom: Ambedkar nem a megbékélést, hanem a jogokat követelte.
A víztározó
Mahad városában a közös víztározó vizét törvény szerint mindenki használhatta, a valóságban azonban a dalitok nem ihattak belőle. 1927 márciusában Ambedkar több ezer emberrel a tározóhoz vonult, és ivott a vízből. A magasabb kasztúak megtámadták a résztvevőket, a vizet pedig utána tehéntrágyával és vizelettel „tisztították meg”.
Ugyanennek az évnek a decemberében, egy újabb mahadi gyűlésen Ambedkar nyilvánosan elégette a Manuszmritit, az ősi hindu törvénykönyvet. Ez a szöveg szentesítette a kasztrendszert, és súlyos büntetést írt elő azoknak az alacsony kasztúaknak, akik meghallják a szent Védák szavait.
Ezt templombelépési mozgalmak követték: a dalitok éveken át békésen követelték, hogy beléphessenek a hindu templomokba. A templomok kapui többnyire zárva maradtak. Ambedkar egyre inkább arra jutott, hogy a hinduizmuson belül nincs remény.
Vita Gandhival
Ambedkar és Mahatma Gandhi a 20. századi India két nagy alakja, de mélyen nem értettek egyet. Gandhi az érinthetetlenséget el akarta törölni, a kasztrendszert, vagyis a születés szerinti foglalkozási rendet azonban meg akarta tartani. A kaszton kívülieket haridzsannak, „Isten gyermekeinek” nevezte. Ambedkar ezt leereszkedőnek tartotta. Szerinte nem a britek, hanem a kasztrendszer bénítja meg Indiát.
1932-ben a britek külön választói körzeteket adtak volna a kaszton kívülieknek, hogy saját képviselőket választhassanak. Gandhi ez ellen halálig tartó éhségsztrájkot kezdett, mert szerinte ez kettészakította volna a hindu társadalmat. Ambedkar hatalmas nyomás alá került: ha Gandhi meghal, azt rajta és népén kérik számon. Végül aláírta a punei egyezményt, amely a külön választás helyett fenntartott helyeket adott a kaszton kívülieknek. Később keserűen beszélt erről a kényszerű kompromisszumról.
Reform belülről
A hinduizmus megtisztítható. Az érinthetetlenség bűn, de a vallást nem kell elhagyni. „A vallás nem olyan, mint egy ház vagy egy köpeny, amelyet tetszés szerint le lehet cserélni.”
Kilépés
A kasztrendszer a hinduizmus lényegéhez tartozik, ezért belülről nem reformálható. A dalitoknak saját politikai erőre és új vallási közösségre van szükségük, hogy visszanyerjék a méltóságukat.
Húsz év útkeresés
1935-ben, Yeolában tízezer dalit vezető előtt jelentette be: hinduként született, mert erről nem tehetett, de nem fog hinduként meghalni. Beszédét sokan idézik ma is.
„Ha önbecsülést akartok, változtassatok vallást. Ha együttműködő társadalmat akartok, változtassatok vallást. Ha egyenlőséget akartok, változtassatok vallást. Ha olyan világot akartok teremteni, amelyben boldogan éltek, változtassatok vallást.”
B. R. Ambedkar, Yeola, 1935 · saját fordítás, rövidítve
A bejelentés hatalmas felzúdulást keltett. Szinte minden vallás megkereste. Egy muszlim uralkodó nagy pénzösszeget ajánlott fel, ha az iszlámot választják. Egy metodista püspökkel nyolc éven át rendszeresen vacsorázott, és komolyan fontolgatta a kereszténységet. A szikh vallást is megvizsgálta. Christopher Queen kutató szerint két évtizeden át mérlegelt, és végül a buddhizmust választotta. Ennek okai:
- Indiai vallás. Nem idegen hódítók hitét kellett felvenni, hanem India saját, elfeledett örökségét.
- Nincs benne kaszt. A Buddha a szerzetesi közösségbe borbélyt, utcaseprőt és érinthetetlen lányt is befogadott, és azt tanította, hogy a tettek, nem a születés teszik nemessé az embert.
- Észszerű. Nem kér vak hitet, és összhangban van a tudományos gondolkodással.
- Az erkölcsre épül. Ambedkar szerint egy jó vallásnak elő kell segítenie az erkölcsöt, és nem szabad megszentelnie a szegénységet.
Ambedkar egy 1950-es cikkében így fogalmazott: tudomása szerint az egyetlen vallás, amely ezeknek a próbáknak megfelel, a buddhizmus. Szerinte a Buddha társadalmi, gazdasági és politikai szabadságot, és nemcsak a férfiak közötti, hanem a férfiak és nők közötti egyenlőséget is tanított.
Az alkotmány atyja
Az útkeresés évei alatt Ambedkar a nagypolitikában is egyre fontosabb szerepet kapott. Pártot alapított, és a második világháború idején a brit alkirály kormányában munkaügyi tag volt. Amikor India 1947-ben független lett, Dzsaváharlál Nehru miniszterelnök őt kérte fel az igazságügy-miniszteri posztra, és ő lett az alkotmányt kidolgozó bizottság elnöke.
Az 1949 novemberében elfogadott és 1950. január 26-án hatályba lépett indiai alkotmány eltörölte az érinthetetlenséget, és tiltotta a kaszt alapján történő megkülönböztetést. Ez Ambedkar egyik legnagyobb győzelme volt, bár tudta, hogy a törvény betűje még nem változtatja meg az emberek szívét.
A hindu nők jogait (öröklés, válás, házasság) megreformáló törvényjavaslata azonban elbukott a parlamentben. Ambedkar 1951-ben ezért lemondott miniszteri tisztségéről. Ettől kezdve egyre inkább a vallási kérdésekre összpontosított.
Nagpur, 1956
1950-ben Srí Lankára utazott a Buddhisták Világszövetségének első konferenciájára, később kétszer is Burmában járt. 1954-ben a BBC rádiójában már „mesteremnek, a Buddhának” nevezte a Buddhát. Végül 1956. október 14-ét választotta, Asóka császár hagyományos megtérésének évfordulóját.
Nagpurban, egy hatalmas mezőn India legidősebb buddhista szerzetese, Chandramani Maha Thera előtt Ambedkar és felesége felvette a három menedéket és az öt fogadalmat. Utána Ambedkar maga vezette a több százezres tömeget: mintegy 380 000 ember tette le vele együtt a fogadalmakat. A következő napokban még több tízezren követték. Christopher Queen szerint ez talán a 20. század legnagyobb tömeges vallásváltása volt.
Ambedkar a hagyományos fogadalmak mellé huszonkét saját fogadalmat is megfogalmazott. Ezekben az áttérők megfogadták, hogy nem imádják többé a hindu isteneket, nem hisznek a kasztban, egyenlőnek tekintenek minden embert, és a Buddha útján járnak. Az áttérés nem csak vallási, hanem társadalmi tett volt: kilépés egy egész rendszerből.
„Most új életet kezdtem.”
B. R. Ambedkar az áttérés után · saját fordítás
Hat héttel később, 1956. december 6-án Ambedkar meghalt Delhiben. Beváltotta huszonegy évvel korábbi fogadalmát: nem hinduként halt meg. A népszámlálás szerint Indiában 1951-ben még csak mintegy 180 000 buddhista élt, 1961-ben már több mint hárommillió.
Navayána: az új jármű
Utolsó művét, a The Buddha and His Dhamma („A Buddha és tanítása”) című könyvet már nem láthatta megjelenni, 1957-ben adták ki. Ebben a buddhizmust kifejezetten társadalmi tanításként mutatta be. Szerinte a Buddha tanításának középpontjában az ember és az ember közötti kapcsolat áll, itt, a földön. A nyolcrétű ösvény célja pedig az, hogy megszüntesse azt az igazságtalanságot és embertelenséget, amelyet ember követ el ember ellen.
Christopher Queen így rekonstruálta Ambedkar „négy nemes igazságát”:
Három próba
Ambedkar a régi szövegeket is szigorú szűrőn engedte át. Queen szerint három próbát alkalmazott:
Ennek eredményeként Ambedkar buddhizmusából sok minden kimaradt, ami a hagyományban központi: a szerzetesi élet elsőbbsége, az újjászületés és a „múltbeli karma” tana, a csodás elemek. Még a négy nemes igazság hagyományos megfogalmazását is későbbi szerzetesi betoldásnak tartotta. A „múltbeli karma” tanításáról azt írta, hogy csak arra jó, hogy az állam és a társadalom kibújjon a szegények sorsáért viselt felelősség alól.
„Volt-e a Buddhának társadalmi üzenete? A válaszom: igen. De ezt a modern szerzők eltemették.”
B. R. Ambedkar · saját fordítás, rövidítve
Követői ezt az irányt navayánának, „új járműnek” nevezik, a théraváda, a mahájána és a vadzsrajána mellett. Christopher Queen frappáns megfogalmazásában: a kereket megforgatni annyi, mint megváltoztatni a kereket.
Hogyan értékeljük?
Ambedkar buddhizmusa a megjelenése óta vitákat kelt. A The Buddha and His Dhamma egyik első kritikusa szerint a könyv „megbotránkoztatja az igazi buddhistát”. Mások hiányolták a forrásmegjelöléseket, és azt, hogy Ambedkar szabadon kihagyott, betoldott és átfogalmazott.
Túl messzire ment?
Sallie King szerint problematikus, hogy Ambedkar a szenvedés okát szinte teljesen a társadalmi tényezőkre helyezte át, mert így elvész a buddhizmus lélektani, spirituális mélysége: a sóvárgás és a tudatlanság felismerése. Egyes kutatók szerint Ambedkar a hagyományt megcsonkította.
Élő hagyomány
Hívei szerint Ambedkar éppen azt tette, amit a buddhizmus mindig is tett: a tanítást az adott kor szenvedéséhez igazította. A könyv hindi fordítója szerint „új irány, nem torzítás”. Queen szerint a mérce az, hogy a mozgalom a három menedékben gyökerezik, és ez nála egyértelmű.
Fontos megjegyezni, hogy Ambedkar nem tagadta a belső munka jelentőségét. Egyik késői írásában így fogalmazott: a világot nem lehet megreformálni anélkül, hogy az ember elméjét és a világ szellemét is meg ne reformálnánk. Követői közül sokan ma is meditálnak, és a buddhista erkölcsöt a mindennapi élet alapjának tekintik.
Öröksége
Ambedkar halála után a frissen áttért közösség vezető nélkül maradt, és sokáig küzdött a szegénységgel és a társadalmi megvetéssel. Ma azonban mintegy nyolcmillió buddhista él Indiában, nagy részük Ambedkar nyomán tért át. A buddhizmus így nyolc évszázad után ismét élő vallás lett szülőföldjén, és ebben Ambedkar követői szinte egyedülállók.
Nagpurban, az áttérés helyén ma a Diksha Bhumi nevű emlékhely áll, ahol minden évben százezrek gyűlnek össze az évfordulón. Indiában kisvárosok terein és otthonok oltárain ezrével állnak Ambedkar-szobrok és -képek, a Buddha mellett, gyakran öltönyben, kezében az alkotmánnyal. Születésnapja, április 14. Indiában ünnepnap. 1990-ben posztumusz megkapta India legmagasabb polgári kitüntetését, a Bharat Ratnát.
Öröksége túlmutat a buddhizmuson. A dalit mozgalmak ma is őt tekintik példaképnek, és gondolatai a kasztrendszer elleni küzdelem alapjai maradtak. A dalit buddhisták segítésében később egy angol szerzetes, Sangharakshita és brit követői is szerepet vállaltak. Erről a Társadalmi igazságosság oldalon írunk, a későbbi visszaélési ügyekkel együtt.
„Utolsó tanácsom: tanuljatok, tiltakozzatok, szerveződjetek, és higgyetek magatokban. Ez a küzdelem a szó legteljesebb értelmében lelki küzdelem: harc a szabadságért, harc az emberi méltóság visszaszerzéséért.”
B. R. Ambedkar, 1942 · saját fordítás, rövidítve
Fontosabb írásai
Összegyűjtött írásai és beszédei Maharashtra állam kiadásában, sok kötetben jelentek meg. Ezek nagy része ingyenesen olvasható az interneten.
Kapcsolódó arcok és témák
Kérdések egyéni gondolkodáshoz vagy beszélgetéshez
- Gandhi szerint a vallás nem olyan, mint egy köpeny, amelyet le lehet cserélni. Ambedkar szerint néha éppen ez a szabadság útja. Te kinek adsz igazat?
- Lehet-e egy törvény (például az érinthetetlenség eltörlése) igazán hatékony, ha az emberek gondolkodása nem változik?
- Ambedkar kihagyta a buddhizmusból azt, ami szerinte nem szolgálta az ember javát. Szabad-e így bánni egy vallási hagyománnyal?
- Miért lehetett olyan fontos a több százezer ember számára, hogy egyszerre, egy nagy közösségben térjenek át?
Az oldal forrásai: Christopher S. Queen: „Dr. Ambedkar and the Hermeneutics of Buddhist Liberation” és Alan Sponberg: „TBMSG: A Dhamma Revolution in Contemporary India” (in: Queen és King szerk., Engaged Buddhism, 1996); Sallie B. King: Socially Engaged Buddhism (2009) és Being Benevolence (2005); Paul Fuller: An Introduction to Engaged Buddhism (2022). Néhány életrajzi részlet (a barodai évek, a templombelépési mozgalmak, a punei egyezmény, az alkotmány hatályba lépése, a Bharat Ratna kitüntetés) általános, nyilvános források alapján. Az idézetek saját fordítások.