- Születési neve
- Lhamo Döndrub; szerzetesi neve Tendzin Gyaco
- Született
- 1935. július 6., Takcer falu, Amdo tartomány (Északkelet-Tibet)
- Szerepe
- a tibeti buddhizmus egyik legfontosabb vezetője; a hagyomány szerint az együttérzés bódhiszattvájának, Avalókitésvarának megtestesülése
- 1959 óta
- száműzetésben él az indiai Dharamszalában
- Elismerés
- Nobel-békedíj, 1989
- Mottója
- „A vallásom egyszerű: a vallásom a kedvesség.”
Röviden
- Egy egyszerű földműves család fiaként született, és kétévesen ismerték fel a 13. Dalai Láma újjászületéseként.
- Tibetet 1950-ben megszállta Kína. 1959-ben, egy elfojtott felkelés után Indiába menekült, és azóta száműzetésben él.
- A tibeti ügyért mindig erőszakmentesen küzdött, és 1989-ben Nobel-békedíjat kapott.
- Tanításának középpontjában az egyetemes felelősség és az ellenség iránti együttérzés áll.
- 2011-ben önként lemondott politikai hatalmáról, és a száműzött tibetiek demokratikusan választott vezetőjére bízta.
A kisfiú Amdóból
Lhamo Döndrub 1935-ben született egy kis faluban, Északkelet-Tibetben, egyszerű földműves családban. Amikor kétéves volt, szerzetesek egy csoportja érkezett a házukhoz: a 13. Dalai Láma halála után az újjászületését keresték. A hagyomány szerint a kisfiú felismerte az elhunyt Dalai Láma tárgyait, és a keresők meggyőződtek róla, hogy megtalálták.
Lhászába vitték, és 1940-ben ünnepélyesen trónra emelték. A Potala-palotában nőtt fel, és szerzetesi képzést kapott: logikát, filozófiát, a buddhista szövegeket. Közben szenvedélyesen érdekelte minden, ami gépezet: szétszedte és megjavította az elődje után maradt órákat, filmvetítőt és autókat. Ez a kíváncsiság később a tudósokkal folytatott párbeszédében is megmaradt.
Megszállás és menekülés
1950-ben a kínai hadsereg bevonult Tibetbe. A tizenöt éves Dalai Láma ekkor, a szokásosnál jóval korábban, átvette az ország teljes vezetését. 1951-ben a tibeti küldöttség kényszer hatására aláírta a tizenhét pontos egyezményt, amely belső önállóságot ígért Tibetnek. A következő években a Dalai Láma Pekingben Mao Ce-tunggal is tárgyalt, és megpróbált együttműködni a kínai vezetéssel.
Kelet-Tibetben azonban egyre több volt az erőszak és az ellenállás. 1959 márciusában Lhászában népfelkelés tört ki. A Dalai Láma attól tartva, hogy a kínai hadsereg őt is elfogja, és a tömeg vérfürdő áldozata lesz, egy éjszaka közönséges katonának öltözve elhagyta a palotát. Kéthetes, nehéz út után átjutott a Himaláján Indiába. A következő években körülbelül százezer tibeti követte.
A tibeti emigráns kormány becslése szerint a megszállás, a kivégzések, a börtönök és az éhínségek több mint egymillió ember életébe kerültek, és több ezer kolostort romboltak le. José Cabezón amerikai kutató szerint sokan ezt „kulturális népirtásnak” nevezik.
Élet a száműzetésben
India befogadta a menekülteket, és a Dalai Láma 1960-ban az észak-indiai Dharamszalában telepedett le. Itt újjáépítette, amit lehetett: iskolákat alapított a menekült gyerekeknek, újraindította a nagy kolostorokat, kézműves központokat és előadóművészeti akadémiát hozott létre, hogy a tibeti kultúra ne vesszen el.
Közben a száműzött kormányt is demokratizálta: alkotmányt adott, választott parlamentet hozott létre, és fokozatosan átadta a hatalmat. 2011-ben teljesen lemondott politikai szerepéről. Azóta a világ tibetijei közvetlenül választják meg a vezetőjüket. Ritka eset a történelemben, hogy egy vallási vezető önként adja át a világi hatalmat.
A békéért
1987-ben Washingtonban ötpontos béketervet javasolt. Ebben azt kérte, hogy egész Tibet legyen a béke övezete, Kína hagyjon fel a kínai lakosság tömeges betelepítésével, tartsák tiszteletben a tibetiek emberi jogait, állítsák helyre a természeti környezetet, és kezdődjenek komoly tárgyalások. A béketervről részletesen a Béke oldalon írunk.
1989-ben Nobel-békedíjat kapott. A díj indoklása kiemelte, hogy következetesen elutasította az erőszakot, és a tibeti nép kulturális örökségének megőrzésére a tolerancián és a kölcsönös tiszteleten alapuló békés megoldásokat javasolt.
„Nem gyűlöljük a kínaiakat. Mélyen tiszteljük a kínai kultúra gazdagságát.”
A 14. Dalai Láma · saját fordítás
Mit tanít?
José Cabezón kutató szerint a Dalai Láma társadalmi gondolkodása néhány egyszerű, de mély elven nyugszik.
Belső béke nélkül nincs külső béke
Szerinte sok problémát a saját elménk hibái okoznak: a harag, a féltékenység és a türelmetlenség. „Belső béke nélkül hogyan teremthetnénk igazi békét?” A 21. századnak szerinte a jó észt és a jó szívet kell összekapcsolnia.
Kölcsönös függés
A világ egyre inkább összefügg, ezért egyetlen nemzet sem oldhatja meg egyedül a problémáit. Tartós béke csak akkor lehetséges, ha a szűk érdekek helyett a közös érdekben gondolkodunk. Ezt nevezi egyetemes felelősségnek.
Mindenki boldog akar lenni
A 8. századi indiai mester, Sántidéva nyomán tanítja, hogy mindannyian egyformán boldogságot akarunk és kerülni akarjuk a szenvedést. Ebből fakad az egyenlőség és az emberi jogok tisztelete is.
„Ugyanolyan emberi húsból vagyunk. Én boldogságot akarok, te is boldogságot akarsz. Ebből a kölcsönös felismerésből építhetünk tiszteletet és bizalmat.”
A 14. Dalai Láma · saját fordítás
Az ellenség mint tanító
Sántidéva szerint az ellenség a legjobb tanítómester, mert csak tőle tanulhatjuk meg a türelmet. A Dalai Láma szerint ez nem jelenti, hogy nem kell reagálni az igazságtalanságra, de rossz érzések nélkül kell reagálni: a mélyben meg kell maradnia a türelemnek és az együttérzésnek.
Vallás nélküli etika
A Dalai Láma szerint a jó szív kifejlesztése nem vallási ügy, hanem mindenkié, fajtól, vallástól és politikai hovatartozástól függetlenül. Ezt „világi etikának” nevezi, és azt javasolja, hogy az iskolákban is tanítsák az együttérzést.
„A vallásom egyszerű: a vallásom a kedvesség.”
A 14. Dalai Láma · saját fordítás
Párbeszéd a világgal
A Dalai Láma az egyik legnyitottabb vallási vezető. 1987 óta rendszeres párbeszédet folytat tudósokkal a Mind and Life találkozókon, és azt mondja, ha a tudomány meggyőzően cáfol egy buddhista állítást, akkor a buddhizmusnak kell változnia. Kezdeményezésére a tibeti kolostorokban természettudományos képzés indult. Erről a Tudomány és oktatás oldalon írunk.
Rendszeresen találkozik más vallások vezetőivel, a pápáktól Desmond Tutu anglikán érsekig, akivel közös könyvet is írt az örömről. Politikai nézeteiről egyszer meglepő őszinteséggel írt: „Amennyiben van politikai kötődésem, talán még mindig félig marxista vagyok”, és ha szavazna, egy zöld pártra szavazna. A kapitalizmussal szerinte addig nincs baj, amíg emberséges.
A középút
A Dalai Láma az 1980-as évek végétől már nem Tibet teljes függetlenségét követeli, hanem valódi önállóságot Kínán belül, a tibeti kultúra, vallás és környezet védelmével. Ezt nevezi „középútnak”. A kínai kormánnyal folytatott tárgyalások azonban nem hoztak eredményt, és Kína „szakadárnak” tekinti.
Reális kompromisszum
A középút kíméli az emberéleteket, és esélyt ad a megegyezésre. A Dalai Láma szerint a tibetieknek és a kínaiaknak a jövőben is egymás mellett kell élniük, ezért a megbékélés fontosabb, mint a győzelem.
Túl sok engedmény?
A tibetiek egy része, főleg a fiatalabb nemzedékből, a teljes függetlenséget tartja az egyetlen igazságos megoldásnak, és szerintük a középút évtizedek óta nem hozott eredményt. Cabezón is megjegyzi, hogy a Dalai Láma idealistának tűnő elveit gyakran éri ez a vád.
Az idealizmus vádjára a Dalai Láma így felelt: a vadállatokat is lehet türelemmel szelídíteni, és az emberi elme is fokozatosan formálható. Elismerte, hogy túl nagy elvárás az elnyomásban élő tibetiektől, hogy szeressék a kínaiakat, és hogy némi erőszak elkerülhetetlen. De azt mondta, ezt soha nem fogja helyeselni.
„Az a fontos, hogy megtegyük, amit tudunk. Hogy sikerül-e, az más kérdés. De legalább megpróbáltunk egy jobb emberi társadalmat építeni a szeretet alapján.”
A 14. Dalai Láma · saját fordítás, rövidítve
Vitatott pontok
A Dalai Láma világszerte rendkívül tisztelt alak, de neki is vannak vitatott döntései és mondatai.
Az 1990-es évek óta nem ajánlja, majd korlátozta egy Dorje Shugden nevű védőistenség tiszteletét, mert szerinte az szektás és ártalmas. A gyakorlat követői ezt vallásszabadság-korlátozásnak érzik, és tiltakozásokat szerveztek ellene. Egyes nyilatkozatai, például 2019-ben egy esetleges női utódról tett, sokak szerint sértő megjegyzése, felháborodást keltettek. A nyilvánosság előtt egy kisfiúval szemben tanúsított, 2023-ban videón terjedt viselkedése miatt hivatala bocsánatot kért. Korábban a hagyományos tibeti szabályokra hivatkozva az azonos neműek kapcsolatát is helytelenítette, később ezt árnyalta.
Kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy a nyugati közönség hajlamos a Dalai Lámát idealizálni, és a tibeti buddhizmust egy romantikus „Sangri-La” képpel azonosítani. Cabezón szerint maga a Dalai Láma is elismerte, hogy a régi Tibet vallási és politikai rendszerében is volt korrupció, és ez hozzájárult az ország bukásához.
Az utódlás kérdése
A Dalai Láma intézményének jövője politikai kérdés lett. A kínai kormány kijelenti, hogy a következő Dalai Láma kiválasztásához az ő jóváhagyása szükséges. A Dalai Láma ezt elutasítja: szerinte egy ateista állam nem dönthet a vallási újjászületésekről. 2025-ben, kilencvenedik születésnapja előtt bejelentette, hogy a Dalai Láma intézménye folytatódik, és utódját kizárólag az általa alapított hivatal ismerheti el. Valószínű, hogy halála után két egymással versengő jelölt lesz: egy, akit a tibeti hagyomány szerint választanak, és egy, akit Peking nevez meg.
Fontosabb könyvei
Számos könyve magyarul is megjelent, ezek listáját a Könyvtár oldalon gyűjtjük össze.
Kapcsolódó arcok és témák
Kérdések egyéni gondolkodáshoz vagy beszélgetéshez
- Lehet-e őszintén együttérzést érezni azok iránt, akik elnyomnak minket? Mit nyer ezzel, aki így tesz?
- A középút vagy a teljes függetlenség? Mikor jobb a kompromisszum, és mikor a következetes kiállás?
- Szükség van-e vallásra a jó erkölcshöz? Mit gondolsz a „világi etika” gondolatáról?
- Hogyan lehet tisztelni egy nagy formátumú embert úgy, hogy a hibáit is lássuk?
Az oldal forrásai: José Ignacio Cabezón: „Buddhist Principles in the Tibetan Liberation Movement” (in: Queen és King szerk., Engaged Buddhism, 1996); Sallie B. King: Being Benevolence (2005) és Socially Engaged Buddhism (2009); a 14. Dalai Láma: Freedom in Exile (1990). Az 1996 utáni eseményekről (a 2011-es lemondás, a vitatott ügyek, a 2025-ös utódlási nyilatkozat) szóló részek általános, nyilvános források alapján készültek. Az idézetek saját fordítások.