Röviden
- A buddhizmust gyakran apolitikusnak tartják, az elkötelezett buddhisták szerint viszont vallás és politika nem választható szét.
- A régi szövegek részletesen leírják a jó uralkodó tíz erényét, és egy korai köztársaság hét elvét is.
- A legtöbb elkötelezett buddhista nem a hatalmat akarja gyakorolni, hanem erkölcsi hangként befolyásolni.
- Diktatúrákkal szemben a buddhisták erőszakmentes tiltakozást választottak, Vietnamtól Mianmarig és Tibetig.
- A buddhizmus a kirekesztő nacionalizmus eszköze is lehet, ahogy Srí Lanka és Mianmar példája mutatja.
Apolitikus-e a buddhizmus?
Max Weber német szociológus szerint a korai buddhizmus „apolitikus” vallás volt, amelyben a megváltás kizárólag az egyén ügye. Mai kutatók közül is vannak, akik szerint a buddhizmus lényegéhez tartozik a világ ügyeitől való távolságtartás.
A hagyomány valóban megkülönböztet két szférát. A világi (lokiya) a nyereség és veszteség, hírnév és szégyen, dicséret és gáncs, öröm és fájdalom világa, vagyis éppen a politikáé. A világfeletti (lokuttara) a megszabadulásé. Paul Fuller szerint az elkötelezett buddhizmus egyik legfontosabb lépése, hogy ezt a két szférát összeköti: aki a megszabadulás útját járja, annak a világ ügyei sem lehetnek közömbösek.
„Nem tehetünk úgy, mintha a politika nem a mi dolgunk lenne. A politika nem más, mint ahogyan együtt élünk.”
Az elkötelezett buddhisták gondolatmenete nyomán · saját összefoglalás
A jó uralkodó
A régi buddhista szövegek sokat foglalkoznak azzal, milyen a jó uralkodó. A legtöbbször idézett példakép Asóka császár, aki egy véres háború után a „Dharma általi győzelmet” választotta a fegyverek általi helyett. Erről a Történet oldalon írunk bővebben.
Egy különös régi szöveg, az Aggañña-szutta a társadalom eredetéről szól. Eszerint amikor az emberek között lopás és viszály kezdődött, összegyűltek, és maguk választottak egy vezetőt, hogy igazságot tegyen közöttük. A neve Mahā-Sammata volt, azaz „a nép nagy választottja”. Sokan ebben a demokrácia egyik korai előképét látják: a hatalom nem isteni eredetű, hanem a közösség megbízásából születik.
A tíz királyi erény
A Dzsátaka-mesék szerint a jó uralkodónak tíz erénnyel kell rendelkeznie. Thaiföldön, Mianmarban és Srí Lankán ma is erre a listára hivatkoznak, ha egy vezetőt bírálnak vagy dicsérnek:
- Nagylelkűségdāna
- Erkölcsösségsīla
- Önfeláldozáspariccāga
- Becsületességajjava
- Szelídségmaddava
- Önuralomtapa
- Haragtalanságakkodha
- Erőszakmentességahiṃsā
- Türelemkhanti
- A nép akaratának tiszteleteavirodhana
Thaiföld egyik legnagyobb modern gondolkodója, Buddhadasa szerint ha egy uralkodó nem testesíti meg ezeket az erényeket, az ellene való fellépés jogos lehet, csak nem erőszakos forradalommal. A szegénység elleni küzdelem a jó uralkodó kötelessége is: a régi szöveg szerint a bűnözés legfőbb oka az, ha az uralkodó nem segít a rászorulókon.
Buddhista demokrácia?
A Buddha idején Észak-Indiában nemcsak királyságok, hanem köztársaságok is léteztek. Az egyik ilyen a vajjik szövetsége volt. A Buddha utolsó útjáról szóló szöveg, a Mahāparinibbāna-szutta szerint a Buddha hét elvet sorolt fel, amíg a vajjik ezeket betartják, addig virágozni fognak:
- Rendszeres gyűlések: gyakran és sokan jönnek össze, hogy közösen döntsenek.
- Egyetértés: összhangban ülnek össze, döntenek és cselekednek.
- A törvények tisztelete: nem hoznak önkényes szabályokat, és nem rúgják fel a régieket.
- Az idősek tisztelete: meghallgatják a tapasztaltabbak tanácsát.
- A nők védelme: nem engedik, hogy nőket erőszakkal elraboljanak vagy fogva tartsanak.
- A szentélyek tisztelete: megbecsülik a közösség szent helyeit.
- A szent emberek védelme: gondoskodnak azokról, akik a lelki utat járják.
Paul Fuller szerint ez „szinte egyedülálló betekintés” abba, hogyan képzelte el a Buddha egy társadalom kormányzását. Maga a szerzetesi közösség, a szangha is meglepően demokratikusan működött: a fontos döntéseket közösen, gyakran egyhangúlag hozták, és vitás esetben szavaztak is.
Dhammikus demokrácia
A thai tudós szerzetes szerint szabadság nélkül az emberek nem mondhatják el a véleményüket és nem használhatják az értelmüket. Ezért „demokráciát követelni annyi, mint fejlődést követelni”. A demokrácia a buddhista önfejlesztés feltétele.
Dhammikus szocializmus
Buddhadasa gyanakodott a nyugati liberális demokráciára: szerinte abban a gazember és a bölcs egyformán szabadságot követel magának, és a szabadság a kapzsiság szabadságává válik. A közösség java legyen az első, és a vezetést erkölcsi tekintély irányítsa. Kritikusai szerint ez a tekintélyelvű vezetés felé nyit kaput.
Vallás és állam: négy modell
Paul Fuller négy alapvető viszonyt különböztet meg a buddhizmus és az állam között. A történelemben mind a négy előfordult, sokszor ugyanabban az országban, különböző időszakokban.
A Dharma a hatalom felett
A vallás erkölcsi tekintélye a király fölött áll, a buddhizmus akár államvallás is lehet. Burmában U Nu miniszterelnök az 1960-as évek elején államvallássá tette, Thaiföldön 2007-ben kis híján az alkotmányba került.
Kölcsönös támogatás
A „két kerék”: a király védi és tisztogatja a szanghát, a szangha erkölcsi legitimitást ad. Bhután ma is ilyen: a kormány feladata, hogy elhárítsa az akadályokat az emberek lelki fejlődése elől.
Üldözés és ellenállás
Az állam elnyomja a buddhistákat: a kínai kulturális forradalom, a vörös khmerek, a vietnami Diem-rezsim, a mianmari junta. Ilyenkor a szerzetesek tiltakoznak, akár az életük árán is.
Visszavonulás
A szangha távol tartja magát a politikától, hogy megőrizze tisztaságát. Thaiföldön és Mianmarban a szerzetesek nem is szavazhatnak. A kínai Taixu ezzel szemben azt tanította, hogy a szerzeteseknek is részt kell venniük a közéletben.
Christopher Queen szerint a mai elkötelezett buddhizmus egyik legfontosabb jellemzője, hogy független civil mozgalmakból áll: céljuk nem a hatalom megszerzése, hanem az, hogy befolyásolják annak gyakorlását.
Szerzetesek a közéletben
A legtöbb elkötelezett buddhista vezető kerüli a pártpolitikát. Thich Nhat Hanh szerint a vietnami háború idején sokan akartak buddhista pártot, de ő úgy látta, hogy „a szerzetes hivatása egészen más, mint a politikusé”, és a buddhisták ereje vallási közösségként, nem politikai csoportként van. A tajvani Cheng Yen szervezetének tagjai kifejezetten fogadalmat tesznek, hogy nem vesznek részt politikai tüntetéseken. Ennek köszönhetően a Tzu Chi olyan országokba is bejut segélyezni, ahová más szervezetek nem.
Vannak azonban ellenpéldák is:
- Japán. A Soka Gakkai laikus mozgalom 1964-ben megalapította a Komeito pártot („Tiszta Kormányzás Pártja”), amely 1999-től hosszú ideig a kormánykoalíció tagja volt. A párt hivatalosan különvált a vallási szervezettől, de a kapcsolat ma is vita tárgya.
- Srí Lanka. 2004-ben egy szerzetesek által alapított párt jelöltjeként kilenc buddhista szerzetes került a parlamentbe. Ez sok buddhista számára botrányos volt, mások szerint a nemzet védelme megkövetelte.
- Tibet a száműzetésben. A Dalai Láma évtizedeken át demokratizálta az indiai száműzetésben működő tibeti kormányzatot, és 2011-ben teljesen lemondott politikai hatalmáról. Azóta a tibetiek választott vezetője irányítja a közigazgatást. Ez egy buddhista vallási vezető önkéntes lemondása a világi hatalomról, a vallási tekintélyét viszont megtartotta.
- Mianmar. Aung San Suu Kyi az 1988-as felkelés után vált a demokratikus ellenzék vezetőjévé. Kifejezetten elkötelezett buddhistának vallotta magát, és mozgalmát a szerető kedvességre építette. Erről a Béke oldalon írunk részletesen, a későbbi, súlyosan vitatott szerepével együtt.
A felfordított tál
A théraváda szerzetesek kezében van egy különleges, erőszakmentes tiltakozási eszköz. A szerzetesi szabályzat szerint a szangha közösen dönthet úgy, hogy egy laikustól, aki súlyosan megsértette a Dharmát, nem fogad el adományt. Ezt a „tál felfordításának” nevezik (patta-nikkujjana). Egy buddhista országban, ahol az adakozás az érdemszerzés legfontosabb módja, ez nagyon súlyos üzenet: a szerzetesek nyilvánosan megtagadják az együttműködést.
A sáfrányforradalom
2007 nyarán a mianmari katonai kormány egyik napról a másikra többszörösére emelte az üzemanyag árát, és ez az amúgy is szegény lakosság számára elviselhetetlen volt. Szeptemberben szerzetesek ezrei vonultak az utcára, felfordított alamizsnás tállal a kezükben. Ezzel jelezték, hogy nem fogadnak el adományt a katonáktól. Csendben, a szerető kedvességről szóló Mettā-szuttát énekelve meneteltek. A katonaság a tüntetéseket véresen leverte, kolostorokat zártak be, szerzeteseket tartóztattak le és öltek meg.
A legmegrázóbb tiltakozási forma az önégetés. 1963-ban Thich Quang Duc vietnami szerzetes önégetése a világ figyelmét a dél-vietnami buddhisták üldözésére irányította. 2009 óta Tibetben és a tibetiek lakta kínai területeken több mint százötven ember, sokan közülük szerzetesek és apácák, gyújtotta fel magát a kínai elnyomás elleni tiltakozásul. Az önégetés erkölcsi kérdéseiről a Béke oldalon írunk.
Aung San Suu Kyi 1991-es esszégyűjteményének címe ezt a szellemet foglalja össze: Freedom from Fear, „Szabadság a félelemtől”. Szerinte nem a hatalom rontja meg az embert, hanem a félelem: a hatalomtól való félelem azokat, akik alá vannak vetve, és a hatalom elvesztésétől való félelem azokat, akik gyakorolják.
A nacionalizmus veszélye
A buddhizmus és a nemzeti identitás összefonódása régi. A gyarmati korban ez segítette a függetlenségi mozgalmakat. Ugyanez a kapcsolat azonban kirekesztővé is válhat, ha a „nemzet” egyetlen etnikai és vallási csoportot jelent.
Srí Lankán 2012-ben szerzetesek alapították a Bodu Bala Sena („Buddhista Erő Hadserege”) nevű mozgalmat, amelyet muszlimellenes zavargásokkal hoztak összefüggésbe. Mianmarban Wirathu szerzetes és a Ma Ba Tha nevű szervezet az iszlámot a buddhizmus fenyegetéseként mutatta be, és 2015-ben elérte a vallásváltást és a vallások közötti házasságot korlátozó törvények elfogadását. Ez a gyűlöletkeltés hozzájárult a rohingya muszlim kisebbség elleni 2017-es tömeges erőszakhoz, amely elől több mint hétszázezer ember menekült Bangladesbe.
Miért fordulhat a buddhizmus a kirekesztés felé? A kutatók szerint a háttérben gyakran az a félelem áll, hogy a buddhizmus eltűnhet, ahogy Indiából is eltűnt. Paul Fuller szerint ezek a mozgalmak is „társadalmilag elkötelezettek”, csak a kölcsönös függés és az együttérzés helyett a félelemre és a védekezésre építenek. A legtöbb elkötelezett buddhista szerint ez éppen a tanítás tagadása.
Mianmarban az ellenhangok is buddhisták. A Rebel Riot nevű punkzenekar, amelynek tagjai buddhisták, nyíltan fellépett a rasszista nacionalizmus ellen. Történetükről My Buddha is Punk címmel dokumentumfilm is készült. Sok szerzetes és laikus is kockáztatta a biztonságát, amikor muszlim szomszédait védte.
Bal, jobb vagy középút?
Melyik politikai irányhoz áll közelebb a buddhizmus? Paul Fuller szerint nyugaton az elkötelezett buddhizmus szinte a baloldal választott vallásává vált: erőszakmentes, egyenlőséget hirdet, antirasszista, ökológiai és háborúellenes. Fuller szerint könnyű elképzelni egy Buddha-szobrot, amely letérdel a faji igazságosságért.
A buddhizmus a változás oldalán
A kölcsönös függés, az egyenlőség és az együttérzés az igazságosabb, zöldebb és befogadóbb társadalom felé mutat. Ambedkar, Sulak és Thich Nhat Hanh öröksége a gyengék oldalára állít.
Nem egyetlen irány
Történetileg a buddhizmus legtöbbször a monarchiát, a hagyományt és a társadalmi rendet támogatta. Ugyanazok a tanítások tekintélyelvű vagy nacionalista célokra is felhasználhatók. Matthew Moore amerikai politológus szerint a nyugati „éber politika” gyakran felszínes: inkább terápia, mint tiltakozás.
A legtöbb elkötelezett buddhista szerint a helyes út egyik pártnak sem a kiszolgálása, hanem a középút: erkölcsi mérce minden hatalommal szemben, és a szenvedés csökkentésének kérdése minden politikai döntésnél.
„Ha a Buddha indulna a választáson…”
Paul Fuller politikai fejezetének nyitó kérdése · saját fordítás
Kapcsolódó arcok és fogalmak
Kérdések egyéni gondolkodáshoz vagy beszélgetéshez
- Apolitikus-e a buddhizmus? Lehet-e bármilyen vallás valóban politikamentes?
- A tíz királyi erény közül melyiket hiányolod leginkább a mai politikusokból?
- Indulhat-e egy szerzetes a választáson? Mi szól mellette és ellene?
- Mit gondolsz a „felfordított tál” módszeréről? Milyen hasonló, erőszakmentes eszközei vannak ma a polgároknak?
- Hogyan fordulhat egy békét hirdető vallás a kirekesztés felé? Mi védhet meg ettől egy közösséget?
Ajánlott könyvek
Az oldal forrásai: Paul Fuller: An Introduction to Engaged Buddhism (2022, 5. fejezet); Sallie B. King: Being Benevolence (2005) és Socially Engaged Buddhism (2009, 4. fejezet); Christopher S. Queen és Sallie B. King (szerk.): Engaged Buddhism (1996, bevezető, valamint a Thich Nhat Hanh-, Buddhadasa- és Soka Gakkai-fejezetek). A Komeito pártról, a Srí Lanka-i szerzetespártról, a tibeti demokratizálódásról, a Bodu Bala Sena és a Ma Ba Tha mozgalomról, valamint a rohingya menekültekről szóló részek általános, nyilvános források alapján készültek. Az idézetek saját fordítások.