Röviden
- Az elkötelezett buddhizmus a buddhizmus mai formája, amely erőszakmentesen foglalkozik a társadalom gondjaival: szegénységgel, háborúval, elnyomással, a környezet pusztulásával.
- A kifejezést Thich Nhat Hanh vietnami zen szerzetes alkotta meg az 1960-as évek elején, a vietnami háború idején.
- Nem új vallás és nem egyetlen szervezet. Sokféle mozgalom tartozik ide Indiától Japánig, és Európától Amerikáig.
- A lényege, hogy a belső gyakorlat és a segítő cselekvés összetartozik: aki igazán figyel, az mások szenvedését is észreveszi.
- Ma is vita tárgya, hogy a buddhizmus mindig is ilyen volt-e, vagy ez modern fejlemény.
Egy mondatban
A téma egyik legismertebb kutatója, Sallie B. King amerikai vallásfilozófus így foglalja össze: az elkötelezett buddhizmus a buddhizmus kortárs formája, amely tevékenyen, mégis erőszakmentesen foglalkozik a társadalom szociális, gazdasági, politikai és ökológiai problémáival. Hozzáteszi: ez a részvétel legjobb esetben nem válik el a buddhista gyakorlattól, hanem éppen annak a kifejeződése.
A meghatározás két fele egyformán fontos. Az első azt mondja: a buddhistáknak dolguk van a világgal. A második azt: ezt a dolgot ugyanabból a forrásból kell végezni, amelyből a meditáció is táplálkozik. Nem arról van szó, hogy valaki reggel meditál, délután pedig „más emberként” politizál. A nyugodt, tiszta figyelem és a segítő tett egyetlen gyakorlat két oldala.
„Ha valaki éber, nem tehet mást, mint hogy együttérzéssel cselekszik, és enyhíti a szenvedést, amelyet maga körül lát. Ezért a buddhizmusnak a világban kell lennie. Ha nem elkötelezett, akkor nem buddhizmus.”
Thich Nhat Hanh · saját fordítás
Mi nem az elkötelezett buddhizmus?
Nem új vallás vagy irányzat. Nincs külön tana, papsága, központja. Théraváda, zen, tibeti és japán buddhisták egyaránt vallják magukénak, és ugyanazokra a régi tanításokra hivatkoznak.
Nem egyetlen szervezet. Sallie King hangsúlyozza: nincs egyetlen alapítója és nincs vezetője. Az összekötő kapocs egy szándék: a buddhizmus értékeit és tanításait erőszakmentesen a társadalom problémáira alkalmazni, mások javáért, saját gyakorlatuk kifejezéseként.
Nem csupán jótékonykodás. A buddhista kultúrákban mindig is adományoztak árvaházaknak és szegényeknek, gyakran azért, hogy ezzel érdemet gyűjtsenek egy jobb újjászületéshez. Az elkötelezett buddhizmus újdonsága, hogy a szenvedés okait is keresi: miért szegény valaki, ki hasznot húz belőle, és hogyan lehet ezen változtatni.
Honnan ered a kifejezés?
A szót egy fiatal vietnami szerzetes, Thich Nhat Hanh (1926–2022) tette ismertté. Saját visszaemlékezése szerint a gondolat már 1954-ben megfogalmazódott benne, amikor „A buddhizmus új szemmel” címmel cikksorozatot írt. Vietnam ekkor kettészakadt ország volt, és a szerzetesek naponta látták a háború szenvedését a falvakban.
Thich Nhat Hanh úgy érezte, a kolostorok falai mögött maradó buddhizmus nem tud válaszolni erre a helyzetre. Fiatal szerzeteseket és diákokat szervezett: falvakat építettek újjá, árvákat gondoztak, sebesülteket ápoltak. Ebből nőtt ki később a Szociális Szolgálat Ifjúsági Iskolája és a Tiep Hien (Interbeing) Rend.
- 1954Thich Nhat Hanh cikksorozata a megújuló buddhizmusról.
- 1964Megjelenik a Đạo Phật Đi Vào Cuộc Đời („A buddhizmus belép az életbe”) című könyve Saigonban.
- 1965Elkészül az első angol fordítás gépirata Engaged Buddhism címmel. Ma a Cornell Egyetem könyvtára őrzi.
- 1966Megalapítja a Tiep Hien Rendet, amelyben szerzetesek és laikusok együtt vállalnak elkötelezett életet.
- 1967A Vietnam: Lotus in a Sea of Fire című könyvvel a kifejezés bejárja a világot. Thomas Merton katolikus szerzetes ekkor ír Thich Nhat Hanh kapcsán „megújult és elkötelezett buddhizmusról”.
A vietnami cím szó szerinti jelentése: „a buddhizmus belép az életbe”. A mai angol kifejezés, az engaged Buddhism, valószínűleg a francia engagé szóra is rímel, amely az 1950–60-as években a közéletben szerepet vállaló értelmiségit jelentette. Jean-Paul Sartre gondolatai akkoriban a vietnami buddhista körökben is népszerűek voltak.
Érdekes, hogy maga Thich Nhat Hanh sem volt teljesen elégedett a szóval:
„Az »elkötelezett buddhizmus« kifejezés nem igazán jó, mert azt az érzést kelti, mintha a buddhizmus valami az életen kívül álló dolog volna. A buddhizmus az élet ölében született.”
Thich Nhat Hanh, 1965 · saját fordítás
Miért éppen a 20. században?
A 20. század a buddhista Ázsia számára a megrázkódtatások évszázada volt. Szinte minden buddhista országot érintett a gyarmatosítás, a háború, a diktatúra vagy a gyors modernizáció. A buddhistáknak válaszolniuk kellett ezekre, és a régi válasz, a világból való kivonulás, sokak számára már nem volt elég. Sallie King ezeket a helyzeteket sorolja fel:
Az elkötelezett buddhizmus gyökerei azonban még régebbre nyúlnak vissza. A 19. század végén, a brit uralom alatti Srí Lankán buddhista ébredés indult a keresztény misszionáriusokkal szemben. Henry Steel Olcott amerikai ezredes 1881-ben Buddhista katekizmust írt, a fiatal Anagarika Dharmapala pedig iskolákat alapított, és arra biztatta a laikus buddhistákat, hogy tevékenyen, a világban éljék meg vallásukat.
1946-ban egy Srí Lanka-i szerzetes, Walpola Rahula könyvet írt A szerzetes öröksége címmel. Ebben azt állította, hogy a szerzetesek régen tanítók, orvosok és a közösség tanácsadói voltak, és ezt a szerepet csak a gyarmatosítás vette el tőlük. Christopher Queen amerikai kutató szerint ez a könyv az elkötelezett buddhizmus „kiáltványa”.
Miben más, mint a „hagyományos” buddhizmus?
Paul Fuller brit kutató egyszerű különbségtétellel magyarázza. A buddhizmus legfőbb célja mindig a szenvedés megszüntetése volt. A hagyományos tanítás szerint a szenvedés főként az elmében születik: a vágyakozásból, a ragaszkodásból és a tudatlanságból. Az elkötelezett buddhizmus ezt nem tagadja, de hozzáteszi: a szenvedésnek a világban is vannak okai. Ilyen a korrupt kormány, az elnyomó ideológia, a kirekesztő társadalom vagy a kifosztott természet. Ezért ott is tenni kell valamit.
Ez leegyszerűsítés: a „hagyományos” buddhizmus sem volt soha passzív, és az elkötelezett buddhisták sem mondanak le a meditációról. Inkább hangsúlyeltolódásról van szó, mint szembenállásról.
A legnagyobb újítás talán a karma új értelmezése. Sok ázsiai országban a szegénységet, a betegséget vagy a nők alárendelt helyzetét a régi tettek „jogos” következményének tartották. B. R. Ambedkar, az indiai kaszton kívüliek vezetője ezt élesen elutasította. Szerinte ez a tanítás azt szolgálja, hogy a társadalom kibújhasson a felelősség alól a szegények sorsáért. A mai elkötelezett buddhisták a karmát inkább így értik: amit most teszek, az számít.
Négy alapgondolat
A mozgalmak nagyon különbözők, de a kutatók szerint néhány gondolat szinte mindenhol visszatér. Ezek nem új tanítások: a buddhizmus legrégebbi és legalapvetőbb eszméi, új helyzetben alkalmazva.
Békének lenni
A békéért végzett munka csak akkor hiteles, ha mi magunk is békében vagyunk. A dühös tüntető, aki gyűlöli az ellenfelét, Thich Nhat Hanh szerint egy újabb háborút hordoz magában. Ezért az éberség gyakorlása nem luxus, hanem a munka alapja, és a kiégés ellenszere is.
„Ha mi magunk nem vagyunk békében, semmit sem tehetünk a békéért.”
Minden összefügg
Semmi sem létezik önmagában. Thich Nhat Hanh szerint egy papírlapban ott a felhő, mert felhő nélkül nincs eső, eső nélkül nincs fa, fa nélkül nincs papír. Ugyanígy az én jólétem is mások munkájától, a természettől és a távoli országok sorsától függ.
„A felhő és a papírlap kölcsönösen vannak.”
Ellenség nélkül
Ha minden összefügg, akkor nincs „jó mi” és „rossz ők”. Az elkötelezett buddhisták a tettet ellenzik, nem az embert. A Dalai Láma még a Tibetet megszálló kínai vezetésről is együttérzéssel beszél, és az ellenséget a türelem tanítómesterének nevezi.
„Így lesz az ellenségünk a legnagyobb barátunk.”
Kilépni a templomból
A belátás nem maradhat elmélet. A kambodzsai Maha Ghosananda, aki a vörös khmerek alatt egész családját elvesztette, arra hívta a szerzeteseket, hogy menjenek oda, ahol a szenvedés van: a menekülttáborokba és az aknamezők mellé.
„Bátorságot kell találnunk, hogy kilépjünk a templomainkból, és belépjünk az emberi tapasztalat templomaiba, amelyek tele vannak szenvedéssel.”
Részletesebben az Alapelvek oldalon írunk ezekről, és arról is, hogyan értelmezik újra az öt buddhista fogadalmat a mai világban.
Hogyan néz ki a gyakorlatban?
Az elkötelezett buddhizmus nem csak nagy mozgalmakat jelent. Kenneth Kraft amerikai kutató egy kerékhez hasonlította, amelynek tíz küllője tíz utat jelent. Van, aki a családjában gyakorolja, van, aki a munkahelyén, és van, aki tüntetéseken vagy menekülttáborokban. Mindegyik ugyanannak a keréknek a része.
- 01Éberség a mindennapokban
- 02A család felkarolása
- 03Munka másokkal, másokért
- 04Részvétel a közügyekben
- 05A Föld gondozása
- 06Kilépés a világba
- 07Az együttérzés kiterjesztése
- 08Új utak, új kultúrák
- 09Nyugalom a tevékenység közepette
- 10Öröm a tíz irányba
„Mi építjük az utat, és az út épít minket”
Srí Lankán A. T. Ariyaratne középiskolai tanár 1958-ban diákjaival egy elhagyatott faluba ment, hogy együtt dolgozzanak a lakókkal: kutat ástak, utat építettek. Ebből nőtt ki a Sarvodaya Shramadana mozgalom, amely ma több mint 15 000 faluban dolgozik. A neve azt jelenti: „mindenki felébredése a munka megosztása által”.
Ariyaratne szerint a fejlődés nem csak gazdasági kérdés. Amikor a falu közösen épít egy utat, az emberek is megváltoznak közben: bíznak egymásban, és újra képesnek érzik magukat arra, hogy alakítsák a sorsukat. A mozgalom nem a gazdasági növekedést, hanem azt kérdezi, hány ember jut kiegyensúlyozott étkezéshez.
Ugyanígy az elkötelezett buddhizmushoz tartozik a thaiföldi szerzetes, aki narancs köpenyt tekert a kivágásra ítélt fákra. Ide tartozik a tajvani apáca, Cheng Yen is, akinek egyesülete ma a világ egyik legnagyobb buddhista segélyszervezete, és az amerikai zen tanító, Bernie Glassman, aki pékséget alapított, hogy munkát adjon a hajléktalanoknak. Sok ilyen történetet gyűjtöttünk össze a Témák és az Arcok oldalakon.
Mindig is ilyen volt a buddhizmus?
Ez a téma egyik legérdekesebb vitája. Új jelenség-e az elkötelezett buddhizmus, vagy csak visszatérés valamihez, ami a kezdetektől része volt a tanításnak? A két válasz mögött komoly érvek állnak.
„A folytatás vagyunk, nem új mozgalom”
Thich Nhat Hanh és sok ázsiai tanító szerint a buddhizmus mindig is a világban élt. Szerintük a passzív, világtól elforduló buddhizmus képe részben a gyarmatosítás terméke: a gyarmatosítóknak kényelmes volt, ha a szerzetesek nem szólnak bele a közügyekbe.
Paul Fuller így fogalmaz: talán a Nyugat „találta fel” a nem elkötelezett buddhizmust.
„Buddha nem társadalmi reformer volt”
Richard Gombrich oxfordi buddhológus szerint Buddha az egyéneket akarta átalakítani és kivezetni a világból, nem a társadalmat megreformálni. Szocialistaként vagy társadalmi reformerként bemutatni „súlyos anakronizmus”. Christopher Queen szerint a mai társadalmi aktivizmusnak nincs igazi előzménye a buddhizmus történetében.
Ebben a nézetben az elkötelezett buddhizmus a modern kor új válasza.
A régi szövegekben mindkét álláspont talál támaszt. Egyfelől sok szöveg arra inti a szerzeteseket, hogy kerüljék a „királyokról, rablókról és miniszterekről” szóló haszontalan beszédet. Másfelől vannak meglepően társadalmi tanítások is:
A beteg szerzetes ápolása. Egy történet szerint Buddha talált egy magára hagyott, vérhasban szenvedő szerzetest. Saját kezével mosdatta meg, majd ezt mondta a többieknek: aki engem ápolna, ápolja a beteget.
A szegénység mint a bűn oka. Az egyik ősi beszéd szerint amikor a király nem segített a rászorulókon, elterjedt a szegénység. A szegénységből lopás lett, a lopásból fegyverek, a fegyverekből gyilkosság. Ez a szöveg ma az elkötelezett buddhisták egyik kedvence.
A jó közösség hét szabálya. Buddha egy köztársaságban élő népnek azt tanácsolta, hogy gyűljenek össze gyakran, döntsenek egyetértésben és tiszteljék az időseket. Akkor nem fog hanyatlani a közösségük.
Sallie King szerint a vita valójában másodlagos. Az a fontos, hogy a buddhizmus legmélyebb tanításai, az együttérzés, a kölcsönös függés és az önzetlenség, társadalmi következményekkel járnak, ha komolyan vesszük őket. Az elkötelezett buddhizmus így egyszerre új és kétségtelenül buddhista.
Hol vannak a határai?
Egy újabb vita arról szól, mit lehet egyáltalán elkötelezett buddhizmusnak nevezni. Sallie King szerint az elkötelezett buddhizmus definíció szerint erőszakmentes. Ezért például a Srí Lankán és Mianmarban megjelent, más vallásokkal szemben ellenséges buddhista nacionalizmus nem tartozik ide, sőt annak éppen az ellentéte.
Paul Fuller ezzel szemben azt mondja: ha az elkötelezett buddhizmus azt jelenti, hogy a buddhizmus belép a társadalomba, akkor sajnos azok is ide tartoznak, akik a buddhizmus „védelmének” nevében kirekesztést hirdetnek. A mianmari Ashin Wirathu szerzetes például a muszlim kisebbség ellen uszít. Fuller szerint ezekről is beszélni kell, mert csak így érthetjük meg, hogyan fordulhat a béke vallása erőszakba.
Mi ezen az oldalon mindkét nézőpontot bemutatjuk. A vitatott és sötétebb jelenségekkel külön oldal foglalkozik: Kritikák és árnyoldalak.
Kinek szól?
Nem kell buddhistának lenned ahhoz, hogy ezekből a gondolatokból meríts. A mozgalmak vezetői maguk is hangsúlyozzák, hogy amit képviselnek, az minden ember számára érthető. A Srí Lanka-i Sarvodaya mozgalomban buddhisták, hinduk, muszlimok és keresztények dolgoznak együtt. Thich Nhat Hanh barátságban állt Martin Luther Kinggel és Thomas Merton katolikus szerzetessel. A Dalai Láma egyszerűen így fogalmaz:
„A vallásom egyszerű: a vallásom a kedvesség.”
A 14. Dalai Láma · saját fordítás
Az elkötelezett buddhizmus tehát meghívás. Arra hív, hogy a nyugodt figyelmet, amelyet a meditációban gyakorlunk, ne tartsuk meg magunknak, hanem vigyük ki a családunkba, a munkahelyünkre, a lakóhelyünkre és a világba.
Gyakori kérdések
Politikai mozgalom az elkötelezett buddhizmus?
Nem párt és nem ideológia. A legtöbb vezetője kifejezetten kerüli a pártpolitikát: Thich Nhat Hanh szerint „a szerzetes hivatása más, mint a politikusé”. Ugyanakkor kiáll az emberi jogok, a béke és a környezet védelme mellett, ami óhatatlanul közügy. Van kivétel is: a japán Soka Gakkai mozgalom például saját pártot alapított.
Ugyanaz, mint a mindfulness?
Nem. A mindfulness (éberség) egy gyakorlat, amelyet ma sokszor vallási háttér nélkül tanítanak, például stresszkezelésre. Az elkötelezett buddhizmus épít rá, de nem áll meg ott: a figyelemnek mások szenvedése felé is ki kell nyílnia. Sok kutató kritizálja, hogy a mindfulness néha csak a „jobb teljesítményt” szolgálja. Erről a Kritikák oldalon írunk.
Csak szerzetesek gyakorolhatják?
Egyáltalán nem. A mozgalmak nagy részét laikusok vezetik: Ambedkar ügyvéd és politikus volt, Ariyaratne tanár, Sulak Sivaraksa könyvkiadó. A Tiep Hien Rendben szerzetesek és laikusok együtt tesznek fogadalmat.
Van vezetője vagy központja?
Nincs. Laza hálózatokról van szó, például a Buddhist Peace Fellowship (1978) vagy a Nemzetközi Elkötelezett Buddhista Hálózat (INEB, 1989). Ezek összekötik a csoportokat, de nem irányítják őket.
Mennyire elterjedt ma?
Nagyon. Szinte minden buddhista országban vannak elkötelezett mozgalmak, és Európában, Amerikában és Ausztráliában is működnek közösségek. Néhány számadat: a Sarvodaya több mint 15 000 Srí Lanka-i faluban dolgozik, Indiában Ambedkar nyomán ma mintegy nyolcmillió „új buddhista” él, a tajvani Tzu Chi pedig a világ egyik legnagyobb segélyszervezete.
Hogyan kezdhetek hozzá?
Kicsiben. Napi néhány perc csendes figyelem a légzésre, egy tudatos séta, aztán egy helyi ügy, amelyben segíteni tudsz: egy ételosztás, egy környezetvédelmi csoport, egy idős szomszéd. Thich Nhat Hanh szerint a béke minden lépésben ott van, így az első lépésben is.
Kérdések egyéni gondolkodáshoz vagy beszélgetéshez
- Mit gondolsz, miért nem volt elégedett Thich Nhat Hanh az „elkötelezett buddhizmus” kifejezéssel? Te hogyan neveznéd?
- Lehet-e valaki egyszerre teljesen nyugodt és szenvedélyesen elkötelezett egy ügy mellett? Ismersz ilyen embert?
- Szerinted egy vallás vagy lelki út „belső ügy”, vagy a társadalmi kérdésekben is kötelessége megszólalni?
- Egyetértesz-e azzal, hogy a buddhizmus nevében elkövetett kirekesztés is az elkötelezett buddhizmus része? Miért igen vagy miért nem?
Ajánlott könyvek
Az oldal forrásai: Sallie B. King: Socially Engaged Buddhism (2009) és Being Benevolence (2005); Christopher S. Queen és Sallie B. King (szerk.): Engaged Buddhism (1996); Paul Fuller: An Introduction to Engaged Buddhism (2022). Az idézetek saját fordítások.